Ősprobléma
Ősprobléma
A Kór-kör-kép-ben próbáltam felvázolni azokat a nagy, mondhatni globális problémákat, melyekkel az emberiségek szembe kell nézni, s melyek már jelzik, hogy nagy a baj.
Itt azonban a gyökerekhez, a problémák gyökeréhez szeretnék leásni. Úgy van ez, mint az egészségügyben. A betegség okát kell megtalálni ahhoz, hogy a problémára érdemi kezelést tudjunk találni. Tüneti kezelésekkel ugyan lehet enyhülést, sikereket elérni, azonban a kiváltó okot ezek nem képesek megszüntetni.
A téma felettébb kényes, mert először is önmagunkkal kell szembenéznünk. S az igazság a legtöbb estben egyáltalán nem olyan, mint azt látni szeretnénk. Az igazság sokszor fáj, de ha nem nézünk szembe vele, esélyünk se lesz orvosolni életünk legfőbb problémáját.
Mondhatod persze, hogy saját életeddel minden rendben van. Ennek igazán örülök. De azért én mégis továbbmennék.
Van egy könyv, a Könyvek Könyve, ami nem más, mint a Biblia, amely korrekt módon feltárja problémáink legfőbb okát, méghozzá nem csak egyéni, de globális szinten is.
Miért vannak az emberek között versengések, gyűlölködések, harag, neheztelések, félelmek? Miért nem békességben és szeretetben élnek az emberek egymás mellett. Miért választanak sokan önpusztító életet? Miért menekülnek sokan alkoholba, vagy kábítószerbe? Miért végződik a házasságok jelentős része válással? Miért gyilkolják az emberek egymást háborúkban? Miért öletik meg nők a még meg nem született gyermekeiket abortusszal? Miért lopják meg az emberek egymást, vagy munkaadójukat? Miért irigykednek egymásra annyian? Miért nem találják meg oly sokan életük értelmét? Miért csapják be egymást? Miért nem boldog az emberek többsége? És a többi ...
Meg vagyok győződve arról, hogy a Biblia megadja a választ.
A válasz pedig nagyon tömör. Mindössze egyetlen szó: BŰN.
A Biblia ezt részletesen kifejti. Nem hagy minket kétségek között. Isten Igéje a BŰNT jelöli meg minden problémánk legfőbb okaként.
Lehet, hogy minden porcikád tiltakozik ez ellen, és azt mondod, hogy ilyen ostobaságokkal már ne álljak elő. - De én mégis tovább mondom, mert a Biblia Isten beszéde, és Isten mégis csak jobban tudja, mi a mi problémánk.
Akkor talán nézzük meg, mit mond a Biblia a bűnről:
A bűn lényege: az Istennel való szembeszegülés, Isten ellen és az Ő akarata ellen való lázadás. Az, hogy tudomást sem veszünk Róla, teljesen figyelmen kívül hagyjuk Istent és az Ő beszédeit, az, hogy hátat fordítunk Neki, mintha nem is létezne. Holott már a természet csodálatos világának szemlélése folytán is el kellene jutnia az embernek a Teremtő létezésének felismeréséhez. És akkor felvetődne egy csomó kérdés Istennel kapcsolatban. De nem, a nyugati ember inkább tudomást sem akar venni Isten létezéséről. "Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten." (Zsoltárok könyve 14:1) Pedig nagyon nagy hibát követ el, aki így gondolkodik. Igen, mert a Sátán megvakította a hitetlenek szemeit, hogy ne lássák meg Isten valóságát és az Ő dicsőségét. És hogy mivel sikerült ezt elérnie? Az ő hitetésével és hazugságaival, a legkülönbözőbb ideológiákkal megfogva az emberek elméjét. Megfertőzve különféle izmusoktól, istentelen ideológiáktól az embernek esélye sincs tisztán látni. A darwinizmus, a materializmus elszakították az embereket Istentől, kizárva még Isten létezésének lehetőségét is. Nem mintha a vallási rendszerek közelebb vinnének minket az élő Istenhez. A magaválasztotta istentiszteletek, emberi tradíciók követése, mind-mind a lelkiismeretet megnyugtatva hamis illúziókban ringatják azokat, akik ezeket gyakorolják. Nem hiába nevezte Marx a vallást a nép ópiumának.
Na jó - mondhatod, - de ha van Isten, akkor mért van annyi nyomorúság, szenvedés és borzalom a világban? Hol van olyankor Isten? Miért nem törődik a teremtményeivel? - Visszakérdezek: Miért van az, hogy az emberek hátat fordítottak Teremtőjüknek? Miért van az, hogy elhagyták Istent? Miért van az, hogy kizárták Istent az életükből és nincs hely az életükben Isten számára? Miért van az, hogy Isten helyett a bűnt választották? És akkor csodálkoznak a világban levő nyomorúságon, szenvedésen és borzalmakon. Csodálkoznak, hogy Isten távol van ilyenkor. Csodálkoznak, hogy hogyan engedheti meg mindezt Isten. De hát ki játszotta át e világ feletti uralmat a Sátánnak? Mert ne legyen illúzióink, e jelenlegi világban általában a Sátánnak, Isten ősi ellenségének hatalma érvényesül. Talán Isten adott hatalmat a Sátánnak a világunk felett? Nem, mert Isten a Föld feletti uralmat az embernek adta, hogy töltse be a Földet, és hajtsa uralma alá a természetet, gazdálkodjon azon és őrizze meg annak értékeit, és nem hogy kizsákmányolja és tönkretegye azt. Nem Isten, hanem pont az ember játszotta át e világ feletti uralmat a Sátán kezébe, amikor inkább a Sátánnak hitt, mind sem Istennek, és inkább a Sátánnak engedett, mind sem Istennek. És bejött a bűn az ember életébe, és megromlott az a felhőtlen, közvetlen kapcsolat Isten és az ember, a Teremtő és a teremtménye között, amely az ember teremtetése után fenn állt. És ennek tragikus következménye végigvonul az egész emberi történelmen.
Ha nem vesszük észre, hogy egy teremtett világban élünk, ha nem látjuk meg a teremtményekben a Teremtő kéznyomát, ha nem ismerjük fel, sőt letagadjuk, hogy van egy törvény a szívben, melyet a Teremtőnk ültetett belé, ha elnyomjuk értelmünkkel és okoskodásainkkal lelkiismeretünk hangját, ha hagyjuk magunkat a világgal sodortatni, akkor esélyünk sincs kitörni abból az ördögi börtönből, melynek falai és rácsai a bűneinkből épülnek körénk. Azaz, hogy mégis van egy kiút, amiről a FÉNYRE HÍVÓ-ban részletesen szólok.
A bűn lényegét, természetét talán úgy lehetne jól megragadni, ha annak fő következményére világítunk rá: a kapcsolataink megrontására. A bűn negatív hatással van kapcsolatainkra. Megterheli, s mi több idővel tönkre is teszi azokat. Kapcsolatainkat embertársainkkal, de még ennél is fájóbb az Istennel való kapcsolat szétrombolása. A bűn elválaszt minket embertársainktól és elválaszt minket Istentől.
A bűn lényege abban áll: Istentől elszakadva, Tőle függetlenül élni.
A bűnre használt egyik görög kifejezés a cél elhibázására, eltévesztésére utal. Ez jön elő a "vétkezni" magyar szavunk eredetében is. Véteni, elvéteni a célt. Bűnt elkövetni tehát céltévesztést jelent. Végeredményben életünk Isten által rendelt célját tévesztjük el, és más irányba, akár pont az ellenkező irányba haladhatunk, hamis célokat tartva életünk célkeresztjében. Úgy is mondhatnánk: rossz az életünk iránya.
A bűn egy olyan negatív realitás, szellemi valóság, amely mint egy sötét lepel borul rá életünkre, bemocskolja szívünket, szellemünket, érzelmeinket, gondolatainkat, eltorzítja személyiségünket, és megrontja legnemesebb szándékainkat is.
A bűn olyan, mint a rákos daganat a testben, mely elburjánozva az egész testet felemészti, és végül pusztuláshoz, méghozzá kínos pusztuláshoz vezet. A bűn végső soron a halálhoz vezet. "A bűn zsoldja (fizetsége) a halál" - áll Pál apostolnak a Rómabeliakhez írt levelében (Róma 6:23).
A bűneink nem csak saját életünket keserítik, rontják meg, s végül teszik tönkre, hanem embertársaink, sőtt akár szeretteink életét is.
A bűn nagyon különböző formákban tud megnyilvánulni közöttünk. A Biblia kíméletlenül felfedi ezeket előttünk. Sokszor kis dolgokkal kezdődik, jelentéktelenebbnek tűnő bűnk nyitják meg a kaput a nagyobbak felé. Az ördög általában hátulról támad. Keresi, hogy hol vagyunk sebezhetőek, hol tud minket bűnbe vinni.
Pál apostol a Galáciabeliekhez írt levelében ír a test cselekedeteiről (Galata 5:19-21):
"A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalóak, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek."
Pál Timótheushoz írt második levelében felvázolja az utolsó idők erdkölcsi és morális állapotát előttünk (2. Timótheus 3:1):
"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld." (Károli fordítás)
Vagy ugyanez egy másik fordításban:
"Értsd meg, hogy az utolsó időkben nehéz lesz helytállni. Mert az emberek önzők lesznek, pénzimádók, dicsekvők és büszkék, gonosz dolgokat fognak mondani másokról, szüleiknek nem engedelmeskednek; hálátlanok lesznek és gonoszok. Hiányozni fog belőlük a mások iránti szeretet, nem akarnak megbocsátani, szívesen mondanak rosszat másokról, önuralom nélküliek és vadak lesznek, gyűlölik a jót. Elárulják a barátaikat, gondolkodás nélkül vakmerően cselekszenek, büszkék lesznek, és nem Istent szeretik, hanem inkább az élvezeteket hajszolják. Eközben megtartják ugyan a vallásosság külső látszatát, de a valódi istenfélelem erejét elutasítják. Maradj távol az ilyen emberektől, Timóteus!" (Egyszerű fordítás)
Mikor a farizeusok megbotránkoztak, hogy Jézus mosdatlan kézzel evett, ezt mondta hallgatóságának (Márk evangéliuma 7:15, 20-23):
"Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut be a testébe, hanem ami kijön belőle!" Majd tanítványainak megmagyarázta: "Az szennyezi be az embert, ami kijön belőle. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, a szexuális bűnök, lopások, gyilkosságok, házasságtörés, önzés, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, gonosz beszéd mások ellen, büszkeség és esztelenség! Mindezek a gonosz dolgok az ember belsejéből származnak, és ezek szennyezik be őt." (Egyszerű fordítás)
Salamon a Prédikátor könyvében az alábbi szentenciát fogalmazza meg (Prédikátor 7:20): "Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék."
A zsoltáros pedig így fejezi ezt ki (Zsoltárok 53:4): "Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is."
De van kiút a bűn fogságából !!!
***