Kontinensvándorlás
9. Kontinensvándorlás a teremtés-modell szemszögéből
A kontinensek valaha tényleg összefüggtek egymással, majd elkezdtek távolodni egymástól? Hogyan egyeztethető ez össze a bibliai történetírással? A kontinensek vándorlásának lehet-e köze az özönvízhez?
Egy bibliai megközelítés
Bár a bizonyítékok arra utalnak, hogy a kontinensek a múltban szétsodródtak, de szabad-e a múltba extrapolálni a jelenleg megfigyelt 2-15 cm/év vándorlási sebességet? A jelen valóban a múlt kulcsa, amint azt az evolúcióból kiinduló geológusok komolyan állítják? Egy ilyen extrapoláció azt jelentené, hogy egy óceáni medence vagy egy hegyvonulat keletkezéséhez kb. 100 millió év szükséges.
A Biblia nem beszél közvetlenül a kontinensek vándorlásáról és a lemeztektonikáról, de ha a kontinensek valaha összefüggőek voltak, amint azt 1Mózes 1,9-10 sugallja, és mostanra messzire eltávolodtak egymástól, hogyan egyeztethető ez össze a geológia bibliai értelmezésével, egy csupán néhány ezer éves időkeretben?
A katasztrofikus lemeztektonika modellje
A Baumgardner által bemutatott modell egy özönvíz előtti szuperkontinensből ("Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre", 1Mózes 1,9) és nagy sűrűségű tengerfenéki kőzetekből indul ki. A folyamat azzal kezdődik, hogy a hideg és sűrű óceánfenék elkezd lesüllyedni az alatta fekvő puhább és kisebb sűrűségű köpenybe. A folyamattal együtt járó súrlódás hőt termel, különösen az óceánfenék szélein, ami felpuhítja és a tengerfenék süllyedésével szemben kevésbé ellenállóvá teszi a szomszédos köpenyanyagot. A szélek gyorsabban süllyednek, és az óceánfenék többi részét magukkal húzzák, mint egy szállítószalag. A gyorsabb mozgás nagyobb súrlódást és hőképződést eredményez a környező köpenyben, amelynek ellenállóereje tovább csökken, úgyhogy az óceánfenék még gyorsabban süllyed stb. E termikus instabilitás tetőpontján a szubdukciós sebesség nagyságrendje több méter/másodperc is lehet. Ezt a kulcsfogalmat "elszaladó szubdukciónak" (angolul "runaway subduction") nevezik.
A lesüllyedő tengerfenék anyagot szorít ki a köpenyben, így az egész köpenyt mozgásba hozza. A tengerfenék lesüllyedése és a széleken történő gyors szubdukciója azt eredményezi, hogy a földkéreg más helyein akkora feszültség keletkezik, hogy a kéreg széjjelszakad (széthasad), miáltal mind az eredeti szuperkontinens, mind az óceánfenék feltöredezik.
Ily módon az óceán fenekének repedései mentén, ahol a földkéreg felhasadt, viszonylag gyorsan kialakulnak egy új földkéreg néhány 10 000 km hosszú zónái. E tágulási zónák mentén a köpeny forró anyaga, amelyet a süllyedő lemezek hoztak mozgásba, utat tör a felszín felé. Az óceán fenekén ez a forró köpenymassza óriási mennyiségű tengervíz elpárolgását okozza, ami a tengert a tágulási zónák fölött egyetlen hosszú, bugyborékoló gejzírré változtatja, amely forró gőzt bocsát ki (talán ezek voltak "a nagy mélység forrásai", 1Mózes 7,11; 8,2). Ez a gőz kitágul, a légkörben lecsapódik, és kiadós esőként a földre hull ("...és megnyíltak az ég csatornái", 1Mózes 7,11). Ez megmagyarázhatja a 40 napon és 40 éjszakán át tartó szakadatlan esőt (1Mózes 7,12).
Baumgardner földtörténeti özönvízmodellje a katasztrofikus lemeztektonika segítségével több geológiai jelenséget tud megmagyarázni, mint a hagyományos lemeztektonika a maga több millió éves korszakaival. Például az eredeti óceánfenék lesüllyedése a földköpenybe egy új óceánfenék keletkezéséhez vezet, amely lényegesen forróbb, mint lassú süllyedés esetén, különösen a felső 100 km-es rétegében, és nemcsak a tágulási zónákban, hanem mindenhol. Mivel forróbb, az új tengerfenéknek kisebb a sűrűsége, ezért 1000-2000 méterrel feljebb emelkedik, mint korábban, ami a tengerszint drámai növekedését eredményezi az egész világon.
A megemelkedett tengervíz elárasztja a kontinenseket, és lehetővé teszi óriási mennyiségű üledék lerakódását a kiemelkedő kontinensek magasan fekvő helyein. A Grand Canyon az üledékes rétegek látványos keresztmetszete. Olyan, mint egy "réteges torta". A lerakódások gyakran több mint 1000 kilométerre terjednek ki megszakítás nélkül. A "lassú és fokozatos" lemeztektonika egyszerűen nem tudja megmagyarázni ezeket a roppant nagy horizontális kiterjedésű kontinentális üledékes rétegsorokat.
Ezenkívül Baumgardner modelljében az eredeti hidegebb tengerfenék lesüllyedése a földköpenybe a sűrű folyású (viszkózus) kőzetek (nem megolvadt, hanem plasztikus kőzet) intenzívebb keringését eredményezi a köpenyen belül. Ez az áramlás a köpenyben (vagyis "keveredés" a köpenyen belül) jelentősen megemeli a hőmérsékletet a mag és a köpeny határán; a köpeny a mag közelében lényegesen hidegebb, mint a szomszédos mag, ami jelentősen felgyorsítja a konvekciót (a mozgó részecskék általi energiatranszportot), és ezzel a mag hőleadását. Ez a modell megjósolja, hogy a magban zajló megnövekedett konvekció gyors geomágneses átfordulásokat eredményez. Ezek a föld felszínén "mágneses zebracsíkok" formájában mutatkoznak meg, amelyek a modell szerint szabálytalanok és helyről helyre változnak, mind szélességükben, mind mélységükben. Ezt a mérési eredmények is megerősítik. Ezzel még a fent idézett tudósok is egyetértenek, akik az evolúcióból indulnak ki.
Ez a modell egy olyan mechanizmust kínál, amely megmagyarázza, hogyan tolódtak el a lemezek viszonylag gyorsan (néhány hónap alatt) a köpenyben, és hogyan süllyedtek le. Megjósolja, hogy ma már csak nagyon csekély távolodás mérhető a lemezek között, mivel a mozgás gyakorlatilag megállt, miután az egész özönvíz előtti tengerfenék lesüllyedt. Ilyen események után az várható, hogy a szubdukciós zónák mentén a "képződött árkok" tele vannak sértetlen, az özönvíz alatt és azt követően lerakódott üledékekkel, és valóban, pontosan ez figyelhető meg.
Baumgardner egymástól függetlenül publikálta köpenymodelljének különböző aspektusait, amelyeket mások is igazoltak. Modelljéből egy másik előrejelzés is adódik: Mivel a hideg tengerfenéki kéreg lemezeinek önerősítő termikus szubdukciója nem olyan régen történt, nevezetesen az özönvíz idején (kb. 5000 éve), a köpenynek nem volt elég ideje arra, hogy teljesen magába olvassza őket. Ezért e lemezek nyomainak még ma is kimutathatónak kell lenniük a földmag és a földköpeny határa fölött (ahova lesüllyedtek). És valóban, a szeizmikus kutatások bizonyítékokat szolgáltattak ilyen nem teljesen beolvadt, viszonylag hideg lemezek létezésére.
A modell ezenkívül kínál egy mechanizmust a víztömegek lefolyására az özönvizet követően. A 104. Zsoltár 6-7. versei leírják a víz visszahúzódását, amely a hegyek csúcsát is ellepte. A 8. versben ez olvasható: "A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik", ami arra utal, hogy az özönvíz végén a föld felszínének függőleges mozgásai voltak az uralkodó tektonikus erők, ellentétben a vízszintes erőkkel, amelyek a tágulási fázisban domináltak.
Ebben a forgatókönyvben a hegységek lemezütközések révén emelkednek ki, miközben az új tengerfenék lehűlése növeli annak sűrűségét, miáltal lesüllyed, mélyítvén az új óceánfeneket, amely így már képes befogadni az özönvíz lefolyó víztömegét. Ebben az összefüggésben nagyon fontos, hogy az "Ararát-hegység" (1Mózes 8,4), amelyen a bárka a 150. nap után megfeneklett, egy tektonikailag aktív régióban található, amely vélhetően három kéreglemez találkozási pontja.
A lemeztektonika konvencionális (az evolúciótan által támogatott) modelljének, amely a múltba extrapolálja a lemezek jelenlegi, évente egy-két centiméteres mozgását, nagyon korlátozott a magyarázó ereje. Például még 10 cm/év lemezsebesség esetén is kérdéses, hogy az Ausztrál-Indiai- és az Eurázsiai-lemez közötti ütközés ereje elegendő volt-e a Himalája kiemelkedéséhez. A katasztrofikus lemeztektonika modellje viszont az özönvízzel összefüggésben képes megmagyarázni, hogyan tudták a lemezek rövid időre legyőzni a sűrű folyású (viszkózus) földköpeny súrlódási ellenállását a roppant nagy katasztrofikus erők segítségével, és hogyan lassultak le ezt követően a mai sebességre.
A kontinensek szétválásának elmélete több látszólagos geológiai rejtélyre megoldást ad. Például megmagyarázza az USA északkeleti részén és a Brit szigeteken található üledékes rétegek meglepő hasonlóságát. Megmagyarázza továbbá e rétegek hiányát a két kontinens között fekvő észak-atlanti óceáni medencében, valamint Ausztrália és Dél-Afrika, India és az Antarktisz geológiai jellegzetességeinek hasonlóságát.
Következtetés
A tudósok kezdeti szkepszise a katasztrófikus lemeztektonikával szemben nagyrészt eloszlott, mivel ennek a modellnek igen nagy a magyarázóereje. Az özönvíz katasztrofikus lemeztektonikai modellje azonban nemcsak a hagyományos lemeztektonika magyarázó elemeit tartalmazza, de megmagyarázza egy óriási áradás és a velejáró katasztrofális folyamatok nyomait is. A modell továbbfejlesztése és finomítása talán a fosszilis üledékeket és azok eloszlását is képes lesz megmagyarázni az özönvízzel összefüggésben.
A Biblia semmit sem mond a lemeztektonikáról. Azonban sok teremtéskutató hisz abban, hogy ez a modell segítségünkre van a földtörténet megértésében. Mások még tartózkodóak. A gondolat viszonylag új és radikális, és sokat kell még dolgozni a részleteken. Lehetséges, hogy a modellen nagyobb módosításokat is végre kell hajtani, növelve a magyarázóerejét. Az is lehetséges, hogy a jövőbeni felfedezések arra vezetnek, hogy a modellt teljesen el kell vetni. Ez a természettudományos haladás természete. A modellek jönnek és mennek, "de az Úr beszéde megmarad örökké" (1Péter 1,25).