Zárszó
14. Zárszó
Az evolúció képviselői rendkívül hosszú korszakokkal magyarázzák elméletüket, mivel az általuk feltételezett események nagyon valószínűtlenek.
Az evolúciónál a varázspálca szerepét az idő tölti be. Ha van elegendő idő, bármi bármivé fejlődhet. Ez azonban már igen messze van a tudománytól. A csoda mechanizmusa ismeretlen, ezért csak hinni lehet abban, hogy valahogy mégis csak meg kellett történnie. Logikátlan azt állítani, hogy ha a varangyos békából egy pillanat alatt királyfi lesz, az olyan tündérmese, amit nem kell komolyan venni, de ha ugyanez, mondjuk 100 millió év alatt következik be, az a lehető legkomolyabban veendő tudomány.
"Teljességgel bámulatba ejtő, hogy egy elképzelés (evolúció elmélete); amely ennyire nélkülöz bármiféle tárgyszerű tudományos bizonyítékot, ilyen presztízsű helyet volt képes elfoglalni a tudomány nevében." - állítja Scott M.Huse.
Valóban, elképesztő ellentmondás van az evolúcióelmélet természettudományos gyengeségei, rendkívül szegényes tárgyi bizonyítékai és a világ laikus és részint tudományos közvéleménye körében élvezett tekintélye között.
Max Planck megjegyzi: "Valamely új tudományos igazság nem úgy szokott győzelemre jutni, hogy az ellenfelek meggyőzetnek, és kijelentik, hogy megtértek, hanem inkább úgy, hogy az ellenfelek lassan kihalnak, és a felnövekvő nemzedék már eleve hozzászokik az igazsághoz."
Franz Moellert, egy keresztény természettudóstidézve: "Sokat megismerhetünk, de nem szabad célul tűzni az egész mindenség megismerését. Ha megőrizzük hitünket a világ isteni rendjében és abban, hogy ezt a világot az Isten tartja fenn, akkor nem csüggedhetünk el, ha természettudományos eredményeink nem látszanak azonnal megegyezni Isten tanításával. A világ isteni rendje előtt való tisztelet megőriz minket az elbizakodottságtól. Az évezredek számos változást tártak elénk hipotézisekben és teóriákban, azonban változatlan maradt Isten, az Ő határozata és akarata."
Összegezve a továbbra is megoldhatatlanul hagyott problémákat, a neves evolucionista, Francis Hitching kemény kritikával fogalmaz:
A modem evolúciós elmélet "három területen, ahol próbára tehető, kudarcot vallott: Az ősmaradványok evolúciós ugrásokra vallanak, nem pedig fokozatos változásokra. A génekhatásos stabilizáló mechanizmusok, amelyek fő feladata az új formák kifejlődésének megakadályozása. A véletlenszerűen, lépésről lépésre, molekuláris szinten jelentkező mutációknem adnak magyarázatot az élet szervezett és növekvő komplexitására."
Hitching ezután így folytatja: "Az az evolúciós elmélet, amelyet még annak tanítói is sok pontban vitatnak, enyhén szólva kétségbe vonható. Ha a darwinizmus valóban a biológia nagy, mindent átfogó alapelve, akkor igen sok területen tudatlanságba burkolózik. Kudarcot vall, amikor magyarázatot kellene adnia legalapvetőbb kérdésre: Hogyan elevenedtek meg az élettelen kémiai anyagok, milyen nyelvtani szabályokon alapulnak a genetikai kódok, és hogyan irányítják a gének az élőlény kifejlődését." ... (A modem evolúciós elmélet) "a következetlensége miatt rászolgál arra, hogy hitkérdések módjára bánjanak vele."
Hitchingnek ez az utolsó megjegyzése nem egészen helytálló. Az evolúciós elmélet bármelyik változatát nem csak azért kell hitkérdésként kezelni, mert következetlen, hanem főként azért, mert tudományosan bebizonyíthatatlan. Csak azt tudjuk megvizsgálni a tudomány eszközeivel és módszereivel, hogy a ma észlelt és rögzített tények milyen összhangot mutatnak az evolúciós elmélet (modell) mindenkori változatával. A tények pedig azt mutatják, hogy ilyen összhang - kivéve a mikro-evolúció területét - egyáltalán nem létezik.
Teljesen értelmetlen az a gyakran hallott megállapítás is, hogy az evolúcióban való hit tudományosabb, mint a teremtéshit. A lényegi különbség nem a "tudományosság mértékében" van, hanem a bázisul szolgáló életszemléletben: a teremtéshit Istenbe és a Bibliába vetett hit része; az evolúcióba vetett hit Istentől és a Bibliától való elforduláson alapszik.
A Szentírás értelmezéséről írja H. G. Pember: "Ha elég éberek és őszinték vagyunk, gyakran megállapíthatjuk, milyen nehéz elfogulatlanul közelítenünk a Szentíráshoz. Beismerjük, hogy magunkkal cipelünk egy sor sztereotip elképzelést, amelyeket abszlút biztosnak tekintünk, és amelyeket sohasem merészelnénk felülvizsgálni, hanem inkább megpróbálunk megerősíteni."