Univerzum három építőeleme
13. Az univerzum három építőeleme: anyag, energia, információ
Az anyag a tudatunktól független objektív valóság.
Az energia munkavégző képességet jelent.
Általában hatféle energiafajtát különböztetnek meg, ezek: mechanikai energia (ezen belül: helyzeti és mozgási), belső energia (hő), fény-, kémiai-, elektromágneses és nukleáris energia. Eredetét illetően háromféle energiát szokás megkülönböztetni: (1) a testnek a környezetéhez viszonyított helyzetéből származó (potenciális) energiát; (2) a test mozgásából származó mozgási energiát; (3) a test tömege által képviselt energiát, amely az Einstein-féle tömeg-energia ekvivalencia elv alapján E=mc2 nagyságú.
A természettudományok jelenlegi állása szerint az anyag energia illetve tömeg formájában nyilvánul meg. Az energia és a tömeg kölcsönösen átalakulhatnak egymásba. Másképpen fogalmazva: az általános értelemben vett anyag egyszerre jelentkező tulajdonságai: a tömeg és az energia. Végül fontos megemlíteni az energia-megmaradás törvényét, amely szerint zárt rendszerben lévő energiák összege állandó, tehát az energia nem semmisülhet meg és nem keletkezhet a semmiből. A tömeg-energia egyenértékűség miatt szokás az anyagmegmaradás törvényéről is beszélni.
Az asztrofizikus J. Kleczek így fogalmaz: "Az energia anyaggá történő átalakulása során a legtöbb vagy esetleg az összes elemi részecske létrehozható."
Az információ nem anyag és nem energia.
Információnak nevezzük az adatokon végrehajtott gondolati műveletek értelmezett eredményét. Vagyis az információ egy szellemi mérték, így az anyag elvileg nem képezhet semmiféle jelentéstartalmat. Más kérdés, hogy tervszerű beavatkozás, pl. megmunkálás, alakítás, hőkezelés nyomán az információt a tárgy magán (magában) hordozza.
"Az evolúcióelmélet az információ eredetének szempontjából teljesen nyitott" - mondja erről Werner Gitt.
A materialista felfogás az információt nem tartja az anyag és energia fogalmaival azonos horderejűnek, mondván: az információ degradálódik, ami ma információ, holnap már nem az; ezzel szemben az anyag és energia megmaradási törvényeknek alávetett.
A bibliai teremtéshit oldaláról ezt másként közelíthetjük meg: elismerjük, hogy az információ hír, értelmes közlés, de megkülönböztetjük az abszolút információt és a relatív információt. A relatív információt - valóságértékétől függetlenül emberi viszonylatokra korlátozva értelmezzük; ez valóban veszít "hírértékéből", degradálódik. Ezzel szemben létezik az abszolút információ, amely a tökéletes igazságot hordozza, és soha nem degradálódik, soha nem szorul helyesbítésre: Isten szava, az Ige pontosan ilyen információt hordoz. A bizonytalanság = információhiány; a relatív információ = a bizonytalanság csökkenése; az abszolút információ = tökéletes bizonyosság.
Az abszolút információra érvényes tehát egy ugyanolyan megmaradási törvény, mint amelyet az anyag és az energia esetében már régóta ismer a tudományos világ. Egyetérthetünk C. F. Weizsäcker véleményével, aki 1968-ban a következő kijelentést tette: "Anyag, energia, információ. Végül is az anyag energiának, az energia pedig információnak bizonyul majd."
Alexander Seibel a lényeget ekképpen fogalmazza meg. "Az információ azonban intelligenciát, gondolatot, logoszt is jelent, és itt meglepő módon bezárul a kör. Minden, fizikailag megragadható dolog mögött Isten láthatatlan intelligenciája, a logosz, Jézus Krisztus áll."
A hívő természettudós számára az abszolút információ legigazabb példája: "Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak" - mondotta Jézus Krisztus. (Máté 24:35; Lukács 21:33). A Genezis pedig arról győz meg bennünket, hogy Isten szava, az abszolút információ energiává majd anyaggá lett, s létrejött az a csodálatos univerzum, amelyben az istenfélő ember nem céltalanul sodródó, magányos porszem. Ellenkezőleg, Isten karjának csodálatos, alkotásokra is képes, eleven, érző, szerető és Teremtője iránt mélységes hálával tartozó "meghosszabbítása".