8. Birodalmak

Isten hűséges az Ő Igéjéhez. Amit megmondott, az úgy van. Ahhoz nincs mit hozzáadni és abból nincs mit elvenni. Ahogyan viszonyulunk Isten beszédéhez, úgy viszonyul Isten is hozzánk.

Izrael, a nép, amellyel Isten szövetséget kötött, a történelem során számtalanszor kipróbálta milyen Isten törvényének engedelmeskedni, és milyen Isten törvényével szemben lázadni. Aki szövetségben van Istennel, többé már nem tehet úgy, mintha nem lenne szövetségben Vele. S ez éppúgy vonatkozik egy személyre is, mint akár egy egész népre. Istentől való elfordulás Isten ítéletét vonja magára, míg az engedelmesség Isten áldását. Isten beszédei beteljesedtek Izrael történelmében: az áldások is és az átkok is.

Nem véletlen, hogy Asszíria leigázta és elhurcolta az északi királyságot, Izraelt i.e. 8. század végén, majd pedig Babilónia a déli királysággal, Júdával tette ugyanazt i.e. 6. század elején.

A Babiloni birodalom után a Méd-Perzsa birodalom emelkedett fel, majd annak helyét a Hellén birodalom (Nagy Sándor birodalma) vette át, amely 4 utódbirodalomra hullott szét, majd a sort a Római birodalom követte, pontosan úgy, ahogyan ezeket Dániel próféta a könyvében megírta. Csakhogy nem utólag, mint az általában a történetírás gyakorlatában lenni szokott, hanem jóval az események megtörténte előtt, mielőtt ezek a birodalmak kialakultak és felemelkedtek volna.

A materialista történetírás erre azt mondj: Dániel bizonyára sokkal később élt, különben nem lehetne tudomása az eseményekről. Az igazság azonban éppen az ellenkezője, ugyanis Isten előre tudja a jövőt, mivel Isten nincsen alárendelve az időnek, hanem az idő fölött áll, és prófétái által megjelenti az eljövendő dolgokat.

"Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat." - szól Isten Ésaiás prófétán keresztül (Ésaiás 46:10).

Dániel könyvének 7. fejezetében beszámol Belsazár babiloni király uralkodásának 2. esztendejében kapott látomásáról, melyben négy birodalom jelent meg Dánielnek vadállatok képében egymás után. A Babiloni birodalom mint oroszlán, a Méd-Perzsa birodalom mint medve, a Hellén birodalom mint négyfejű, négyszárnyú párduc, a Római birodalom pedig mint egy rettenetes vasfogú fenevad. Majd megmutatta Dánielnek az Úr ezen vadállatok ítéletét is.

Majd Belsazár uralkodásának 3. évében újabb látomást kapott Dániel (Dániel könyve 8. fejezet) egy kosról, melynek egyik szarva nagyobb volt mint a másik, ami a Méd-Perzsa birodalom, majd az azt felöklelő egyszarvú kecskebakról, Nagy Sándor birodalmáról, amelynek szarva miután elhatalmasodik eltörik, s helyébe négy szarv növekedik, melyek a négy utódbirodalmat jelentik. Dániel könyvének 11. fejezete végén megjelenik az utolsó birodalom nagy uralkodója, aki maga az Antikrisztus lesz. Részletekbe menő leírást találunk itt róla.

Nem hiába tartják Dániel könyvét a Jelenések könyve ó-szövetségi megfelelőjének. Dániel a könyvében részletesen beszámol az elkövetkezendő világbirodalmakról: a Babiloni, Méd-Perzsa, Hellén és a Római birodalmakról. Elénk tárja Isten értékítéletét is ezekről, amely szerint egyre értéktelenebb, alábbvaló váltja fel az előzőt. Dánielnek Isten kijelenti, hogy a Római birodalom idején fogja elküldeni a Messiást, az emberiség Megváltóját, akinek eljövetelét már a legelején Ádámnak és Évának megígérte, és a történelem során prófétái által egyre teljesebb és tisztább képet tár elénk az eljövendő Szabadítóról.

Dániel próféta könyve alapján (Dániel 9:24-27) még az is pontosan kiszámítható volt, hogy a Messiásnak mikor kell eljönnie, pontosabban mikor fogják kivégezni. Évre, hónapra és akár napra pontosan is. Dániel próféciája pontosan be is teljesedett i.sz. 32 niszán hónap közepén, a pészah (páska) ünnepen, ami a húsvét.

Az utolsó birodalom újjáéledése

A legizgalmasabb kétség kívül a Nabukodonozor álmában szereplő negyedik birodalom, és annak is a lábai, amik részint vasból, részint cserépből voltak, vagy Dániel álma szerinti rettenetes vasfogú fenevad.

A vas és cserép birodalmának értelmezésére több elmélet is napvilágot látott. Azonosították ezt - nem is alaptalanul - a pápasággal vagy a pápai állammal, amely úgymond továbbvitte a Római birodalom örökségét. A Bibliát alaposabban tanulmányozva azonban ez a felfogás számomra mégsem igazán elfogadható. 

Számomra az a magyarázat a leginkább elfogadható, hogy a Római birodalom az utolsó időkben még egyszer feláll, mielőtt Isten lezárná ezt a világkorszakot, bebizonyítva, hogy a nagy emberi összefogások, melyek Istent kihagyják a számításból, mind kudarcra vannak ítélve. 

Szemünk láttára bontakozik ki napjainkban az egységes Európa. Még nem az Új-Római birodalom, de azzá válhat.

Mivel a globális problémák annyira felszaporodtak korunkra, amiknek jórészt mi emberek vagyunk végső soron okozói, hogy nemzetközi összefogás nélkül semmi esélyünk sincs úrrá lenni az emberiséget fenyegető veszélyeken. És ekkor fog a színre lépni egy karizmatikus vezető, aki összefogja az egységes Európát, vagy talán a globális világ nagy részét, és úgy tűnik eredményesen fel is tudja venni a küzdelmet a világunkat fenyegető kihívásokkal szemben.

Erre a karizmatikus vezetőre a világ nagy része mint Messiásra fog tekinteni, és valóban természetfeletti képességek adatnak neki. Csakhogy ez az Új-Messiás nem az Isten felkentje lesz, hanem a Sátán embere, maga az Antikrisztus.

S ebben a kialakuló Új-Római birodalomban az Antikrisztussal az élén az istentelen emberiség romlottsága végképp beteljesedik, és a katasztrófa elkerülhetetlen lesz.

Mindezeknek magad is utána tudsz nézni. A Biblia lapjain ugyanis Isten kijelentette számunkra a jövőt. Erről szól Dániel könyve, a Jelenések könyve, és többen a próféták közül, mint Zakariás, Ésaiás, Ezékiel, ... és Pál apostol is a Thesszalonikaiakhoz írt 2. levelében.

Mielőtt azonban ezek bekövetkeznének vissza fog jönni az igazi Messiás, Jézus, méghozzá úgy, mint a tolvaj, vagy talán mint rabló, amikor nem számítanak rá az emberek, és elragadja, elrabolja innen e világból azt, ami az övé, azokat a személyeket, akik őhozzá tartoznak. Eljön a vőlegény a menyasszonyáért, Jézus Krisztus az igazi egyházáért, és megszökteti azt. A világot ez a drasztikus esemény teljesen váratlanul fogja érni. A világ semmit sem fog érteni az egészből, mert rejtve marad a lényeg előtte. Nem fogják fel, hogy Jézus Krisztus egyháza a veszedelem elől ragadtatik el. Csak azt érzékelik, hogy emberek sokasága hirtelen eltűnik a földről. Az egész földön pánik söpör végig, majd megszületnek a különféle elméletek, melyek általában igen messze állnak a valóságtól. (Megjegyzem, többféle bibliaértelmezés van az egyház elragadtatásával és a végidők nyomorúságával kapcsolatban. Számomra a fent vázolt forgatókönyv tűnik legvalószínűbbnek, bibliai igeszakaszokkal leginkább alátámaszthatónak, de más értelmezési variációt sem zárhatunk ki teljesen a Biblia alapján.)

A dolgok ezek után már gyorsan eszkalálódnak.

Jézus így beszél követőiről: "ti vagytok a föld sói". S majd amikor a só egyszeriben eltűnik a világból, a világ gyors romlásnak indul.

Isten hosszútűrése véget ér, és csapások sorozatát zúdítja rá a hitetlen emberiségre. Eleinte még figyelmeztető szándékkal, esélyt adva az embereknek a megtérésre. Sokan fel is fogják ismerni Isten kezét az eseményekben, és megtérnek, de ekkorra már Isten követőinek kemény üldöztetésekkel kell szembenézniük az őket körülvevő istentelen rendszertől. Sokan életükkel fognak fizetni, de még így is sokkal jobban járnak, mint azok, akik alárendelik magukat az Antikrisztus rendszerének.

Az Antikrisztus rendszerének végül Jézus Krisztus dicsőséges megjelenése vet véget, aki mint királyok Királya és uraknak Ura mennyei seregek élén megjelenik, hogy ítéletet tartson, mert Isten ítéletre gyűjti össze akkor a föld népeit Izrael földjére.

<< Ókori Izrael                          Szabadító >>