Aki uralkodik a föld királyain

avagy a pápák hatalma

"És az asszony, a melyet láttál, ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain."(18. vers).

1075-ben a római zsinaton kiadott Pápai diktátum (Dictatum Papae) VII. Gergely pápát, Róma püspökét az egyetemes egyház korlátlan uralkodójává nyilvánítja. 

A Dictatum Papae kimondja:

• - Egyedül a római egyházat alapította az Úr;
  
• - Csak a pápa lábát kötelesek megcsókolni (a rajta levő ereklyével együtt);
  
• - Az egyházban csak ő nevezhet ki püspököket;
  
• - A pápa érdemei miatt automatikusan szent;
  
• - A római egyház még soha nem tévedett, és az írás tanúsága szerint tévedhetetlen lesz.
  
• - Egyedül a pápa jogosult a császári jelvények viselésére;
  
• - Császárokat megfoszthatja hatalmától. A jogtalanul uralkodó királyoknak adott hűségesküjük alól feloldozhatja alattvalóikat;

Ezt mindjárt be is vetette IV. Henrik német király ellen. Ugyanis miután VII Gergely megengedhetetlennek nyilvánította a császári invesztitúrát (egyházi tisztségek császár által való kinevezését), IV Henrik összehívta 1076-ban Wormsba a birodalmi gyűlést, ahol VII. Gergelyt megfosztották pápai hatalmától. Erre Gergely válaszul kiátkozta IV Henriket. Henrik végül is kénytelen volt behódolni a pápának (Canossa-járás).

III. Ince következetesen kifejlesztette a pápai világuralom gondolatát.

X. Leó pápa (1513-21) az összes ország bíróságának megtiltotta, hogy valakit olyan bűnért ítéljen el, amelyre az egyház - a törvényszegésekre kiszabott díj kifizetése ellenében - feloldást adott. Ha egy bíró megpróbálta ezt a rendeletet kikerülni, rövid úton kiközösítették. Az egyházból való kiközösítés egyben az állampolgárság elvesztését is jelentette, és a polgári hatóságoknak kötelező volt az egyház rendeleteit megtartani.

V. Sixtus pápa (1585-90), aki átírta a Bibliát, hogy hozzáalakítsa saját különös ötleteihez, kijelentette, hogy nem csupán vallási, hanem világi fennhatósággal is rendelkezik a királyok és hercegek felett, és hogy jogában áll "kinevezni vagy eltávolítani tetszése szerint bárkit bármikor.

A pápák királyokat és császárokat koronáztak meg vagy fosztottak meg trónjuktól, és sok esetben kiátkozással fenyegetőzve kényszerítették őket engedelmességre.

Bár a mostani pápáknak már nincs meg az a hatalmuk, hogy ilyen brutális eszközökhöz folyamodjanak, az egyházban még mindig érvényben van az a dogma, ami feljogosíthatná őket arra, hogy ilyet tegyenek.

A pápák politikai hatalmukat manapság legtöbbször a színfalak mögött gyakorolják. Több ezer titkos ügynök dolgozik a pápának világszerte. Ide tartoznak a jezsuiták, a Kolumbusz Lovagrend, a Máltai Lovagrend, az Opus Dei és mások. A Vatikán titkosszolgálata és háttérszervezetei a legjobbak a világon.

A pápának az egész világra kiterjedő befolyása - bár sokkal árnyaltabb és kifinomultabb - nagyobb, mint valaha.

Ne felejtsük el, hogy a pápa 980 millió híve vallási kötelékekkel kötődik hozzá, amelyek sokkal erősebbek, mint bármilyen politikai kötődés. Egyetlen világi kormány sem tudja felvenni a versenyt a vallásos hit motiváló erejével. Egy átlagos római katolikus, bár lehet, hogy nem ért egyet az egyházával olyan kérdésekben, mint a homoszexualitás, az abortusz, a házasságon kívüli szexuális kapcsolat, a fogamzásgátlás és a gyónás, hisz abban, hogy amikor meg kell halnia, akkor az egyedüli reménységet Róma jelenti számára.

A pápák régóta keresik azokat a kormányokat, amelyek a római katolicizmust hajlandóak a hivatalos államvallás státuszába helyezni és más vallások gyakorlását tiltják. Róma ma is mindenütt érvényre juttatná az emberi jogok tagadását, hogy hűséges tudjon maradni alapvető és megkövült dogmáihoz, ha ehhez meg lenne a megfelelő hatalma.

Rómának a világ felé mutatott arca minden országban más és más attól függően, hogy az adott országban milyen hatalma van, illetve milyen befolyással rendelkezik.

Ehelyett inkább a katolicizmus hivatalos doktrínáit kell megvizsgálnunk, amelyek soha nem változnak.

A legtöbb katolikus és nem katolikus egyaránt úgy gondolja, hogy a II. vatikáni zsinat liberalizálta a katolicizmust. Valójában azonban megerősítette az előző kulcsfontosságú zsinatok, a II. niceai zsinat, a firenzei zsinat és a tridenti zsinat határozatait. Például a tridenti zsinat elítélte a reformációt, és több mint 100 anatémát (kiközösítést, átkot) mondott ki az evangéliumi hitre.

Dogmák a pápák világuralmi törekvéseinek alátámasztásához

Töretlen apostoli vonal?

Az az állítás, hogy a pápák Péter apostol utódai, a római katolicizmus alapkövét képezi. Enélkül ez az egyház elvesztené egyedülállóságát.

Az apostoli folytonosság megvalósulásához azt kellene bebizonyítani, hogy minden egyes pápa maga jelölte ki saját utódját, és személyesen, kézrátevéssel szentelte fel azt. Ezt a bibliai gyakorlatot azonban soha nem gyakorolták sem Róma püspökei, sem a pápák. Nem a pápa választotta meg saját utódját, hanem mások, a halála után; és ez legtöbbször nagyon is istentelen módon történt. Ezenkívül arról sincs feljegyzés, hogy Péter valaha is Róma püspöke lett volna, ezért egyetlen római püspök sem lehet az utódja. Az állítólagosan Péterig visszavezethető folytonosság "töretlen vonala" tehát puszta fikció. Ha valaki rászánja az időt, hogy ellenőrizze a pápák hivatalos listájának pontosságát, arra a következtetésre fog jutni, hogy azt az egyház állította össze a pápaság intézményének igazolására. Pünkösd után kb. 1000 év telt el addig, míg Róma püspökét az egyház fejének tekintették!

1073-ban VI. Gergely pápa megtiltotta a katolikusoknak, hogy Róma püspökén kívül bárki mást pápának nevezzenek. Noha a római katolikus egyház a "pápákat" a legkorábbi időktől számítja, és az összes állítólagos római püspökre ma már általánosan, mint pápára utalnak, a valóság az, hogy ezt a címet ezzel a jelentéssel 1073 előtt nem fogadták el.

Pápai csalatkozhatatlanság, tévedhetetlenség

A katolikus tradíció sem vezethető vissza az apostolokig. Egyetlen egy sem! A katolikus tradíció egy sokkal későbbi korban alakult ki, és a csalatkozhatatlanság ötlete volt a hagyományok közül a legkésőbbi. A pápai csalhatatlanság dogmáját 1870-ben az I. vatikáni zsinaton mondták ki.

Még ha a pápák Péter követői lennének is; Péter nehezen adhatta volna tovább nekik azt a tévedhetetlenséget, aminek ő maga sem volt birtokában.

Az elkötelezett katolikusok megdöbbennének, ha megtudnák, hogy a római katolicizmust alátámasztó "apostoli tradíció" legnagyobb része (amire ugyanúgy kell tekintenünk, mint a Bibliára) valójában szándékosan kitervelt csalás. Az ezekre a hamisítványokra épült doktrínák annyira átszövik a katolicizmust, hogy még a csalás leleplezése után is vonakodtak a pápák attól, hogy megtegyék a szükséges helyreigazítást. A hamisításokat az egyik tévedhetetlen pápa a másik után erősítette meg. Az évszázadok során felhalmozódott hazugságoktól való teljes elszakadás alapjaiban rázná meg a római katolicizmus építményét.

Kevés katolikus tudja, hogy a pápák egymással vitatkoztak és harcoltak, kiátkozták és néha még meg is ölték egymást. Az V. század után élt pápák közül csak elvétve lehet olyat találni, aki fel tudna mutatni alapvető keresztény értékeket.

A katolicizmus védelmezői úgy érvelnek, hogy különbség van a jellembeli és magatartásbeli feddhetetlenség, amivel a pápák kétségtelenül nem rendelkeztek, illetve a hit és erkölcs kérdésében való csalatkozhatatlanság között; és minden katolikusnak hinnie kell, hogy a pápák rendelkeznek az utóbbival.

Óriási tévedés azt hinni, hogy egy ember, aki az életvitelével tagadja a hitet, cselekedeteiben pedig erkölcstelen, csalatkozhatatlan, amikor a hittel és az erkölccsel kapcsolatban nyilatkozik!

A történelem egyértelműen cáfolja mind az apostoli utódlást, mind a pápai tévedhetetlenséget. Miért volt IX. Piusz pápa mégis annyira elszánt, hogy hivatalos dogmaként tegye halhatatlanná ezt a nyilvánvaló csalást? Volt ennek egy különleges oka: a tévedhetetlenség volt az utolsó támasz, amellyel IX. Piusz elkeseredetten próbálta megtámasztani a világ állampolgárai és kormányai fölötti római katolikus uralom roskatag építményét. Hogy egyszer s mindenkorra megerősítse ezt a dogmát, 1869. december 8-án összehívta az I. vatikáni zsinatot.

<< Előző     Következő >>