Titok: a Nagy Babilon
Titok: A Nagy Babilon
"És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon," (5. vers)
Ami az asszony homlokára írt "TITOK" szót illeti, ez tökéletesen illik Vatikán városára. A titok vagy misztérium a római katolicizmus lényegét képezi. Róma új katekizmusa kijelenti: "a liturgiának célja az, hogy beavassa a hívőket Krisztus misztériumába", továbbá, hogy az egyház liturgiájának egésze maga is "misztérium".
A gyökerek Bábelbe illetve Babilonba nyúlnak vissza. Mi is történt Bábelben:
"Gyertek építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az eget érje és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén" (1 Mózes 11:4).
A város jelentette a föld lakosai számára a társadalmi és politikai egységet. A tornyot egyértelműen vallási célból építették, azért, hogy feljussanak az egekbe. Bábel tehát az egyház és az állam egységét testesíti meg, amely az egész világot egyesíteni akarja abból a célból, hogy az embert isteni rangra emelje. Bábel tornya az emberi önmegváltás vallásának szimbólumává vált.
A város lakói számára a legfontosabb dolog a torony volt. A torony az egységet jelentette számukra, ugyanakkor rabszolgává is tette őket. Az egyház és az állam közötti viszonyban a vallásé volt az irányító szerep. Ugyanígy lesz az majd az antikrisztusi világrend alatt is - legalábbis egy darabig. Erre utal az, hogy az asszony lovagol a fenevadon.
Az állam és az egyház közötti szentségtelen szövetségnek jogereje Bábelig nyúlik vissza. Nimród alapította az első "világbirodalmat"; az egyház és az állam egy volt. Ez az az "ideális" birodalom, amelyre a római katolicizmus mindig is törekedett.
Babilon bukása után Pergamumban tevékenykedtek a babiloni főpapok. A Pontifex Maximus cím innen került a római császárokhoz. Pergamum királya hordta ezt a címet Kr.e. 133-ig. Utána Itáliába vándoroltak Babilon papjai, az Etruszk síkságon telepedtek le és innen terjesztették el a babiloni misztériumokat. Végül ennek a vallási kultusznak a centruma, egyben a Pontifex Maximus székhelye is, Róma lett. Julius Caesar vette fel elsőként ezt a címet. Később a császároktól Róma püspökei örökölték ezt a címet, így Róma püspöke - formálisan minden hamis vallás főpapja - az ősi babiloni főpapok utódja lett.
Miután Konstantin császár állítólag keresztény lett, i.sz. 313-ban engedélyezte a keresztény vallás szabad gyakorlását, és ezzel egy időben szabad utat nyitott ahhoz, hogy a pogányság a kereszténységbe beolvadhasson. Mivel az egyház már a birodalom elismert vallása volt, ezért Konstantint, a császárt, az egyház fejének kellett elismernie. Ő hívta össze az első ökumenikus zsinatot Níceában i.sz. 325-ben, ő határozta meg a témáját, és ő elnökölt azon. Konstantint nem az evangélium igazsága, hanem a birodalom egységesítése érdekelte. Miközben a keresztény egyháznak a feje volt, Konstantin továbbra is a pogány papság vezetője maradt, pogány szertartásokon vett részt és pogány templomokat alapított, még azután is, hogy elkezdett keresztény templomokat építeni. Mint a pogány papságnak a feje, ő volt a Pontifex Maximus, és a keresztény egyház fejeként is hasonló címre tett szert. A keresztények a "Püspökök Püspöke" címet adományozták neki, míg Konstantin magát Vicarius Christi-nek nevezte, vagyis Krisztus helytartójának, és ezen azt értette, hogy ő egy "másik Krisztus", aki Krisztus helyett cselekszik. Ha viszont görögre fordítjuk, a Vicarius Christi szó szerint azt jelenti, hogy Antikrisztus. Konstantin annak a Bibliában szereplő Antikrisztusnak a prototípusa, aki majd ezután fog eljönni.
A közápkorban a római püspökök azt kezdték állítani magukról, hogy ők Jézus Krisztus egyedüli képviselői a földön. Azt követelték, hogy az egész egyház vesse alá magát az ő tekintélyüknek, és megtiltották, hogy bármilyen más püspököt "pápá"-nak hívjanak. Magukra vették Konstanti három címét - Pontifex Maximus, Krisztus földi helytartója (Vicarius Christi) és a Püspökök Püspöke -, amelyet mind a mai napig viselnek.
Az asszony a pogánysággal keveredett kereszténységet testesíti meg. Az asszony egy olyan világméretű vallási rendszert képvisel, amelynek központja Róma, és amely azt állítja magáról, hogy keresztény, viszont gyökerei Bábelben és Babilonban vannak.