Szabadító

9. A Szabadító


Mint ahogy a próféták évszázadokkal, sőt több esetben évezredekkel előre megírták, pontosan úgy és pontosan akkor jött el a földre az emberiség Megváltója, a Messiás. Az egész Ó-szövetség Őrá mutat előre, Őróla szól. Az egész Új-szövetség középpontjában is Ő áll. Az Új-szövetség arról számol be, hogyan teljesedtek be az Ó-szövetség Messiásra vonatkozó próféciái.

Több mint 300 ó-szövetségi prófécia szól a Messiásról, melyeknek jelentős része egy adott konkrét személy életében szó szerint és precízen beteljesedett. Ez a történelmi személy pedig nem más, mint a Názáreti Jézus. A beteljesedett próféciák is ékesen bizonyítják, hogy a Názáreti Jézus nem más, mint az oly rég óta megígért Messiás, vagy görögül Krisztus.

És ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy a Messiás vissza fog jönni erre a Föld nevű bolygóra, és a nyitva hagyott próféciák is be fognak teljesedni, méghozzá ugyanúgy, ahogyan beteljesedtek az első eljövetelére vonatkozók: azaz pontosan és szó szerint.

Hogyan van mégis az, hogy a korabeli zsidó vallási vezetők, akik jártasak voltak az írásokban, mégsem ismerték ezt fel?

A vallásos irigység homályosította meg szemeiket. Nem illett bele abba a vallásos világképükbe, amelyet kialakítottak az eljövendő Messiásról, mint ahogy a ma magukat kereszténynek valló emberek sokaságában is egy torz, vallásos Jézus-kép él, mely köszönő viszonyban sincs a valósággal.

Azért sem ismerték fel sokan Jézusban a Messiást, mert mint dicsőséges királyt várták, aki elhozza béke-országát erre a földre, felszámolva előtte persze a Római birodalom igáját.

Sokan fellelkesültek, tűzbe jöttek, mikor látták, hogyan tesz Jézus nagy csodákat, hogyan gyógyítja meg a betegeket, csonkákat, bénákat, leprásokat, gutaütötteket, hogyan űzi ki az emberekből a gonosz szellemeket (démonokat), hogyan nyitja meg vakok szemeit, süketek füleit, hogyan szaporítja meg a kenyeret és a halat, hogyan támasztja fel a halottakat, hogyan parancsol a természet erőinek, lecsillapítva a háborgó tengert, vagy hogyan győzi le a fizikai törvényeket, járván a háborgó víz színén, milyen hatalommal tanítja az embereket Isten országáról. Bemutatta a világnak Isten szeretetét és erejét. Kiszabadította az embereket a Sátán fogságából.

Viszont Jézus napvilágra hozta az emberek szívében rejlő bűnöket is, megítélve a bűnös cselekedeteket és gondolatokat, sokak nemtetszését váltva ki ezzel.

És mégis, a sok csoda, jel és erő-megnyilvánulás ellenére is sokan visszahőköltek, elfordultak tőle, mert nem akartak szívükből megváltozni, nem akartak bűnös útjaikból valóban megtérni. Megtérés nélkül pedig lehetetlen Jézust követni.

Amilyen nagy ovációval és csodálattal fogadták Jézust azon a bizonyos húsvét előtt Jeruzsálembe való bevonulásakor, úgy annyira elfordultak tőle az emberek, amikor pár nappal később azt kellett látniuk, hogy azt, akiről már úgy hitték, hogy ő a Messiás, a zsidó vallási vezetők ármánykodására és manipulálására a római vezetés, mint egy utolsó gonosztevőt végeztetett ki. Minden reményük romba dőlni látszott. Minden várakozásuk dugába dőlt. Sokan csalódtak ekkor benne, hiszen a Messiást nem végezhetik csak így ki. Tanítványai is maguk alatt voltak, hogy most mindennek vége. Pedig valójában minden éppen ekkor kezdődött el.

Mert harmadnapra Jézus legyőzte a halált, lerázta magáról a halál és a pokol köteleit, feltámadt a halálból és most is él, és soha többé meg nem hal. Megnyitotta ezzel az utat az emberek számára az örök életre, az üdvösségre.

Feltámadása után megjelent a tanítványai szűkebb körének, az apostoloknak, majd több mint 500 tanítványnak, tanítván őket, bebizonyítva az ó-szövetségi írásokból, hogy ezeknek mind meg kellett lennie, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, megölettetnie, és harmadnapra feltámadnia.

És miért volt minderre szükség? - Azért, hogy minket megmentsen. Neki a mi bűneink miatt kellett meghalnia. Jézus önként vállalta a kereszthalált helyettünk. Magára vette ott a kereszten a mi bűneinket és a mi bűneink büntetését: betegségeinket, nyomorúságainkat, szégyenünket, szegénységünket, boldogtalanságunkat, félelmeinket, elvetettségünket, átkainkat, kötelékeinket és halálunkat. Azért, hogy mi megtapasztaljuk bűneink bocsánatát, hogy megigazuljunk Isten előtt, és bűn nélküli, Istennek szentelt életet tudjunk élni, hogy meggyógyuljunk és az egészség legyen a mi osztályrészünk, hogy ne szűkölködjünk, hanem élvezzük Isten ellátásának bőségét, hogy Isten békessége és öröme töltse be szívünket, hogy hitben erősek legyünk, hogy boldog emberként tudjunk élni, hogy megtapasztaljuk Isten elfogadását és végére mehetetlen szeretetét és az Ő gyermekeivé váljunk, hogy megszabaduljunk az átkoktól és áldott emberek legyünk, hogy megszabaduljunk különböző függőségek kötelékeiből, bűnökből, démonok befolyásától és szabad emberek legyünk, hogy a halál mirajtunk többé már ne uralkodjon, hanem örök élet részeseivé váljunk. Mindezt jelenti számunkra, akik hiszünk, Jézus Krisztus keresztáldozata és feltámadása.

Lényegében egy fantasztikus isteni csere ment végbe a kereszten. Jézus a mi életünkben levő rosszat magára vette, hogy mi az ő életében levő jót megkapjuk. Helyettünk szenvedte el a rosszat, hogy nekünk jusson a jó. Mert szeret minket.

Istennek az emberiség romlottsága, lázadása és bűnei miatti jogos haragja a bűntelen és ártatlan Fiára, Jézusra szállt, aki önként vállalta, hogy elhordozza a mi jogos büntetésünket, önmagát áldozatul adván helyettünk, hogy helyreállítsa a megromlott kapcsolatunkat teremtő Istenünkkel. Keresztáldozatával kiengesztelte Isten felénk megnyilvánuló haragját, szélesre tárva a menny kapuját számunkra az Atyához. Ez Jézus Krisztus engesztelő és helyettesítő áldozatának lényege.

És ez mind Isten kegyelméből van, hit által. Nem a mi cselekedeteinkből, hogy senki se kérkedjék Isten előtt. Isten kegyelme pedig olyan, hogy nem csak az újrakezdés lehetőségét adja meg, hanem erőt is ad az újrakezdéshez, erőt is ad az új élethez.

És hogy mindez igaz, azt Jézus Krisztus a feltámadásával pecsételte meg. Mert lehetetlen volt, hogy a halál Őt fogva tartsa, mert nem a saját bűneit, betegségeit, átkait hordozta, hanem a mieinket. A halál és a pokol ezért nem talált rajta fogást. Jézus ott a pokolban lerázta magáról a mi bűneinket, kudarcainkat, nyavalyáinkat, a halál köteleit, és feltámadott, és most is él, és soha örökké meg nem hal.

Jézus Krisztus valóságos testben támadt fel, méghozzá egy megdicsőült, romolhatatlan testben, amelyen már nincs hatalma az elmúlásnak.

Feltámadás után 40 napot tanítványaival töltött itt a földön, felkészítvén őket Isten országa örömhírének terjesztésére, hogy folytassák azt a munkát, amit ő elkezdett itt a földön, hogy az emberek megtapasztalják életükben a megváltást, és beléphessenek Isten országába már itt e földi életük során is.

Majd ezek után a tanítványok szeme láttára felvitetett a mennybe, és most is ott van az Atya Istennek jobbján, és onnan fog eljönni az idők végén hatalommal és dicsőséggel, hogy ítéletet tartson itt a Földön, mint a világmindenség Ura és Királya, és hogy Isten országa fizikálisan, látható módon is megvalósuljon a világban.

Majd miután felment a mennybe 10 napra rá Pünkösdkor elküldte a tanítványoknak a Szent Szellemet, aki Istennek a harmadik személye, aki által az Atya az egész világmindenséget is teremtette, hogy Ő a tanítványokkal maradjon, és megtanítsa őket mindenre, eszükbe juttassa Jézus szavait, és felruházza őket mennyei erővel.

Pünkösddel egy új korszak vette kezdetét a történelemben. Jézus Krisztus egyházának a korszaka, amely napjainkban is tart. Ez a korszak az Isten és ember közti új szövetségre épül, amelyet Jézus az Ő tulajdon vérével szerzett. Isten ezzel nyitott a nemzetek felé. Nem csupán egy népre, Izraelre koncentrál továbbra, hanem az összes nemzetre, és az összes nemzet közül gyűjt össze Isten magának egy új népet, egy nagy és szent és dicsőséges népet, az egyházat, az igazi egyházat, azon emberek közösségét, akik igent mondtak Jézus hívására, akiket Isten kihívott a világból, hogy az övéi legyenek.

Mert ahogy van igazi egyház, úgy a történelem során megjelent a hamis egyház is, amely által a Sátán lépten nyomon próbálta és próbálja tönkretenni Isten munkáját.

A hamis egyház persze nem úgy alakult ki, hogy a Sátán egy új mozgalmat indított el, hanem már az egyház megszületésétől kezdve próbálta ellehetetleníteni, visszaszorítani az ébredést, de mivel az egyház növekedését nem tudta meghiúsítani, taktikát váltott, és ahol lehetősége volt rá, az élére állt, s észrevétlenül az Isten által adott iránytól eltérő, más irányba terelte el azt.

Isten mindamellett nem vetette el Izraelt sem, mert Isten hűséges a korábbi szövetségeihez is.

"Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen. És így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat: És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket." (Róma levél 11:25-27)

Jóllehet Izrael szerepe Isten üdvtervében csaknem kétezer évig háttérbe szorult. Ehhez nagymértékben hozzájárult a nem megfelelő viszonyulásuk a Messiásukhoz. Ennek is a következménye i.sz. 70-ben a Templom lerombolása, és a zsidóság mintegy kétezer éves szétszóratása, diaszpórája a nemzetek között. Az idők végén azonban újra nagy szerepet fog kapni Izrael, ahogy ez már napjainkban a XX. század közepétől már kezd kirajzolódni.

Mindazáltal leszögezhető, hogy a Messiás 1. eljövetele, keresztáldozata és feltámadása egy kardinális fordulópont volt az emberiség történelmében. A történelem eddigi legfontosabb eseményéről van szó, amely a mai ember életére is döntő, sőt életbevágó hatással bír.


<< Birodalmak           Kereszténység története 1. >>

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el