Utálatosságok anyja
Paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja
"És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja." (5. vers).
Ennek legfőbb oka arra a nem bibliai követelményre vezethető vissza, miszerint a papoknak cölibátusban kell élniük.
Péter, akit a katolikusok tévesen az első pápának tartanak, házas volt, akárcsak az apostolok közül még jó néhányan, és sokuk azután kötöttek házasságot, miután Krisztus elhívta őket.
A cölibátus nem csak azokat a papokat tette bűnösökké, akik elestek paráznaságban, hanem azokat is paráznává tették, akikkel ezt a kapcsolatot titokban folytatták. Róma valóban a "paráznáknak anyja"! Egyetlen város, egyház vagy intézmény sem vetekedhet vele ezt az utálatosságot illetően. II. Pius kijelentette, hogy Róma "az egyetlen olyan város, amelyet fattyak irányítanak" (a pápák és a bíborosok gyerekei).
A papi cölibátus nemcsak hogy sohasem volt világító gyertya a romlott világban, sokkal inkább szégyene volt mindig is a kereszténységnek.
Egyáltalán nem erkölcsi megfontolások állnak a háttérben, hiszen a cölibátus intézménye mindig is a bűn valóságos tárházának bizonyult. Talán meglepő, de az igazság az, hogy a cölibátus nem a szexualitás, hanem a házasságkötés tilalma. A klérus egyetlen tagját sem átkozták ki a szexuális élet gyakorlása miatt, viszont ezreknek kellett lemondaniuk a papi hivatalról amiatt, hogy megházasodtak.
Nos, a nagy ragaszkodás titka a cölibátushoz annak rendkívüli praktikusságában rejlik, ugyanis óriási hasznot hoz az egyháznak azáltal, hogy nem teszi lehetővé, hogy a püspökök és a pápák családot alapítsanak, vagyis lehetetlenné válik a vagyon átöröklése, így az egyháznak nem kell tartania az elszegényedéstől. A klérusnak nem lehetnek örökösei.
A pápák által elkövetett bűnök közé olyan bűnök is tartoztak, mint pl. házasságtörés, szodómia, simónia (hivatalok megvásárlása), nemi erőszak, gyilkosság, iszákosság. Megdöbbentő, hogy olyan emberek követtek el ilyen bűnöket, akik magukról olyan dolgokat állítanak, mint "Szent Atya", "Krisztus helytartója", "Püspökök püspöke".
III. Sergius pápa (904-911) uralkodásával az az időszak kezdődött el, amit a "szajhák uralkodása" néven tartanak számon (904-963).
XII. János pápa (955-964) egész életét házasságtörésben élte le. Egyik kortársa Cremona püspöke írta: "Egyetlen tisztességes hölgy sem mert mutatkozni a nyilvánosság előtt, mivel János pápa nem tartott tisztességben sem fiatal lányokat, sem férjes asszonyokat, sem özvegyeket - biztos, hogy megrontotta őket, akár a szent apostolok, Péter és Pál sírjai felett is."
1302-ben adta ki VIII Bonifác pápa (1294-1303) az "Unam Sanctum" nyilatkozatot, amely hivatalosan kijelentette, hogy a Római Katolikus Egyház az egyedüli igaz egyház, aminek keretein kívül senkinek sem lehet üdvössége. VIII. Bonifác sem csinált lelkiismereti kérdést abból, hogy a saját anyját és a lányát egyszerre vigye az ágyba.
1305 és 1377 között a pápai palota a franciaországi Avignonban volt ("pápaság avignoni fogsága"). Ebben az időben Petrarca a pápai háztartást "nemi erőszakkal, házasságtöréssel és minden fajta paráznasággal" vádolta.
A Konstanzi Zsinat (1414-1418) során minden reggel három, néha négy pápa átkozta egymást, és az ellenfelüket antikrisztus, démon, házasságtörő, szodomista, Isten és ember ellensége jelzőkkel illették.
A reneszánsz pápák közül legkorruptabbnak számító VI. Sándor pápa (1493-1503) (Rodrigo Borgia) két húgával és Lukrécia nevű lányával, akitől állítólag egy gyereke is született, nyilvános vérfertőzésben élt. Vatikánban egy alkalommal szexorgiát is rendezett.
Számtalan pápa, érsek, püspök és pap tartozott a paráznák, házasságtörők, homoszexuálisok és tömeggyilkosok sorába. Éveken át szállóigévé vált az a mondás, hogy "Rómában van a legtöbb prostituált, mivel Rómában élnek a legtöbben cölibátusban".
A római klérus erkölcstelensége nem korlátozódik csupán a múltra, hanem napjainkban is jelen van. Bár Róma hivatalosan elítéli a paráznaságot, papjai közül ezrek folytatnak házasságon kívüli szexuális kapcsolatot.
A katolikus egyház ragaszkodása a cölibátus természetellenes és működésképtelen intézményéhez egy képmutató papság kialakulásához vezetett, akik bort isznak, és vizet prédikálnak. Róma képmutatása elképesztő mértéket ölt. Továbbra is magas erkölcsi mércéről prédikál a világnak, az erény eszményképének pózában tetszeleg, ugyanakkor klérusában tízezrek sértik ezeket az erkölcsi törvényeket.
Rómára nagyon jól illik a Jelenések 17-ben szereplő kifejezés: paráznáknak anyja, aki a történelem során milliókat taszított paráznaságba a világon. E tekintetben egyedülálló.