Vízözönről
10. A bibliai Özönvízről
Honnan jött az óriási vízmennyiség az özönvíz során? És hova tünt el az Özönvíz után?
A Nóé idejében pusztító világméretű áradásról szóló beszámolóban a Biblia a víz eredetéről és tartózkodási helyéről is közöl adatokat. 1Mózes 7,11 a víz eredeteként "a nagy mélység forrásait" és "az ég csatornáit" nevezi meg.
Az özönvízre alkalmazott katasztrofikus lemeztektonikai modelljükben Austin és mások felvetették, hogy a tengerfenék az áradás megindulásakor hirtelen 2000 métert emelkedett, mivel a tektonikus lemezek megnövekedett horizontális mozgása következtében felmelegedett. Ezáltal a tengervíz kiszorult a szárazföldre, és ott hatalmas árvizet okozott. Nagyon is elképzelhető, hogy a "nagy mélység forrásainak felfakadása" kifejezés találóan írja le az eseményeket.
Az özönvíz víztömegeinek másik forrása az "ég csatornái" voltak. 1Mózes 7,12 szerint 40 napon és 40 éjszakán át esett szakadatlanul. 1Mózes 1,6-8-ból megtudjuk, hogy Isten a teremtés második napján elválasztotta a földön levő vizeket a föld feletti vizektől, és egy "boltozatot" (mások a héber ráqí'a szót "mennyezetnek", "égboltnak" vagy "mennyboltnak" [firmamentum] fordítják) helyezett közéjük.
Joseph Dillow alapos kutatásokat folytatott egy vízgőzből álló burokkal kapcsolatban, amely az özönvíz előtt a földet esetleg körülvette. A burokelmélet módosításaként Larry Vardiman felvetette, hogy a "fenti vizek" nagy része kis jégrészecskék formájában, egyenlítőmenti gyűrűkben oszlott el a Föld körül, hasonlóan a Vénuszhoz.
Az ég csatornáinak 1Mózes 7,11-ben említett megnyílását úgy értelmezték, mint ennek a vízburoknak az összeomlását, amely valahogy instabillá vált, és eső formájában lezúdult.
Dillow, Vardiman és mások felállították azt a hipotézist, hogy a vízburok az özönvíz előtt üvegházhatást gyakorolt, így az egész földön kellemes szubtrópusi éghajlat uralkodott - még a sarkokon is, amelyeket ma jég borít. Mindenütt buja növényzet tenyészett. Ezt az elméletet alátámasztja az antarktiszi széntelérek felfedezése, amelyek olyan növények nyomait tartalmazzák, amelyek ma már nem nőnek a sarkvidéken, de az akkori nyilván melegebb éghajlat alatt gazdagon tenyésztek
Vardiman felfedezett egy súlyos problémát a vízburok-elméletben: Még a legjobb vízburok-modell is elfogadhatatlanul magas hőmérséklethez vezet a föld felszínén. Egy vízgőzburok, amely - csapadékmennyiségben mérve - több mint két méter magas vizet képvisel, elfogadhatatlanul magas hőmérsékletet eredményezne a földön. Ezért egy légköri vízgőzburok - ha el is fogadjuk a létezését - nem lehetett lényeges forrása az özönvíznek.
Hova folyt le a víz?
Ha ez a vízmennyiség még mindig létezik, miért nem állnak ma is víz alatt a hegyek, mint Nóé idejében? A 104. zsoltár sejteti a választ. Miután a víztömegek ellepték a hegyeket (6. vers), Isten megdorgálta őket, és azok elszéledtek (7. vers). Erre a hegyek fölemelkedtek, a völgyek pedig lesüllyedtek (8. vers), és Isten határt szabott a víznek, úgyhogy az soha többé nem önti el a földet (9. vers). Ez tehát egy és ugyanaz a víz! A Biblia egyértelműen azt mondja, hogy Isten megváltoztatta a szárazföld domborzatát. A felgyűrődött kőzetrétegekből keletkezett új hegyláncokkal új kontinentális földtömegek emelkedtek ki a világot elborító mélyebb víztömegekből. Egyidejűleg nagy és mély óceáni medencék képződtek, amelyek magukba fogadták az özönvíz során lezúdult vizet, úgyhogy a kiemelkedő kontinensek kiszáradhattak.
Ha képzeletben az egész földfelszínt "kivasaljuk", és a földkéreg egész szelvényét - beleértve a tengerfenekek magasságkülönbségeit - elegyengetjük, akkor az óceánok víztömegei 2,7 kilométer magasságban elborítanák a föld egész felszínét. Szeretnénk felhívni rá a figyelmet, hogy a föld felszínének kb. 70 százalékát ma is víz borítja. Tehát nyilvánvaló, hogy az özönvíz során lezúdult víztömegek a mai óceáni medencékben találhatók.
A katasztrofikus lemeztektonika modellje egy olyan mechanizmust kínál, amely megmagyarázza az óceánok lesüllyedését és a hegyek felemelkedését az özönvíz végén.
Amikor az új óceánfenekek lehűltek, nőtt a sűrűségük, és lesüllyedtek, úgyhogy a víz a kontinensekről a tengerbe folyt. A víztömegek elmozdulása a kontinensekről a tengerek felé azt eredményezte, hogy a víz még nagyobb súllyal nyomta lefelé a tengerfeneket, és tehermentesítette a kontinenseket, ami a tengerfenék további süllyedéséhez és a kontinensek kiemelkedéséhez vezetett. Az óceáni medencék mélyülése és a kontinensek kiemelkedése miatt további vízmennyiségek folytak a szárazföldről a tengerbe.
A tektonikus lemezek ütközése ráadásul feltolta a hegyvonulatokat, különösen az özönvíz végén.
A Mount Everest több mint nyolc kilométer magas. Hogyan tudta akkor az özönvíz "elborítani az összes magas hegyet az egész ég alatt"?
A Biblia csupán "magas hegyekről" beszél, és a mai hegyek csak az özönvíz vége felé és után keletkeztek, méghozzá a tektonikus lemezek ütközése és az ezzel együtt járó felfelé irányuló nyomás révén. Ezt az bizonyítja, hogy a rétegek még a Mount Everest legmagasabb helyein is kövületeket tartalmazó üledékekből állnak, amelyeket a víz rakott le.
Az új kontinentális földtömegeknek a vízből való kiemelkedése azt jelenti, hogy a hegyek emelkedésekor és a völgyek süllyedésekor a víztömegek nagyon gyorsan lefolytak az újonnan keletkezett szárazföldről. A természetes domborzati szerkezetek összeomlása, amelyek gátakként működtek és így az árvizet távol tartották a szárazföldtől, szintén katasztrofális áradást váltott ki. A nagy víztömegek ilyen gyors mozgásai erős eróziót okozhattak, és átalakíthatták a földfelszín domborzatát.
Tehát nem is olyan nehéz elképzelni a mai domborzat gyors kialakulását, beleértve az olyan helyeket, mint a Grand Canyon az USA-ban. Az Uluru (Ayers Rock - magányos homokkő-szikla Közép-Ausztráliában) jelenlegi formája a következő folyamatok eredménye: először a vízszintes medencékben lerakódott a homok a vízből; billenések és emelkedések, valamint az ezt követő erózió révén végül kialakult a mai forma. Mivel az Ulurut alkotó homok földpátokban gazdag, gyorsan és nem túl rég kellett lerakódnia. A homok nagy távolságra való szállítása lekerekítette és szétválogatta volna a homokszemeket, de azok szögletesek és nincsenek szétválogatva. Ha hosszú korszakokon keresztül, egy tó ágyában lassan halmozódtak volna fel, amint azt a geológiai oktatótáblák magyarázzák ebben a nemzeti parkban, akkor a földpátok már régen agyaggá málltak volna. Ugyanez érvényes arra az esetre, ha az Uluru több millió évig állt volna Közép-Ausztrália egykor nedves területén. A közelben fekvő Kata Tjuta képződmények (az Olgák) hasonló módon, nagy sziklatömbök, homok és iszap szétválogatatlan keverékéből álltak össze, ami arra utal, hogy az anyag szállítása és lerakódása nagyon rövid idő alatt történt.
A visszahúzódó árvíz által okozott erózió az oka annak, hogy a folyóvölgyek ma sokkal szélesebbek annál, semhogy a mai folyóvíz ki tudta volna vájni őket. Annak a vízmennyiségnek, amely ezeket a völgyeket kivájta, sokkal nagyobbnak kellett lennie, mint az a víztérfogat, amely manapság ezekben a folyókban lefolyik. Ezt a mennyiséget csak azok a hatalmas víztömegek biztosíthatták, amelyek az özönvíz végén a kiemelkedő szárazföldek felszínéről lefolytak, és a gyorsan süllyedő, újonnan keletkezett mély óceáni medencékbe ömlöttek.
Az özönvíz geológiai lefolyására vonatkozó ismereteink állandóan bővülnek. Az ötletek jönnek és mennek, de az özönvíz ténye marad. Mózes első könyve világosan tanúsítja, Jézus és az apostolok megerősítik, és világszerte nagy bőségben találhatók olyan a geológiai leletek, amelyek egy világméretű vízi katasztrófára utalnak.
Maga a Biblia is tanúsítja, hogy a mai hegyek az özönvíz után keletkeztek:
"Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt (az özönvíz idején), a hegyek felett is vizek állottak vala. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá (az özönvíz után) arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására (mint az özönvíz idején)." (Zsoltárok 104:6-9)
Ezek a zsoltárversek leírják a tenger borította hegyeket, majd azt követően a hegyek kiemelkedését, és a völgyek lesűlyedését, valamint Isten ígéretét, hogy nem bocsát többé özönvizet a földre.