Öreg vagy fiatal?
8. Öreg vagy fiatal világban élünk?
A tisztán materialista tudomány a Világegyetemet 13-20 milliárd évesnek, a Földet 4,6 milliárd évesnek tartja. A tudományos kreacionizmus hívei ezzel szemben csupán kb. 6-10 ezer évről beszélnek.
Képtelenségek
A föld korának meghatározására használt módszerek 90 százaléka azt mutatja, hogy a föld jóval fiatalabb annál a több milliárd évnél, amit evolucionista nézőpontból állapítottak meg. Ezzel kapcsolatban szeretnénk felsorolni néhány példát:
• A geológiai rétegek gyors keletkezésére utaló tények, a bibliai özönvíznek megfelelően. Ilyen bizonyítékok: eróziós nyomok hiánya a kőzetrétegek között, amelyek között állítólag több millió éves korszakok húzódnak; dinamikus biológiai folyamatok (férgek, gyökerek stb. által) jelének hiánya a kőzetrétegekben; talajrétegek hiánya; többrétegű kövületek (vagyis olyan kövületek, amelyek több kőzetrétegen húzódnak keresztül) - lehetetlen, hogy egész korszakokon keresztül egyenesen kiálltak a földből, miközben lassan betemetődtek; masszív kőzetrétegek, amelyek elgörbültek anélkül, hogy eltörtek volna, ami arra utal, hogy az egész kőzetréteg képlékeny volt, amikor deformálódott; és sok más geológiai utalás.
• A nem megkövesedett dinoszaurusz-csontokban vörös vértesteket és hemoglobint találtak. De ezek nem maradhattak fenn tovább néhány ezer évnél anélkül, hogy elbomlottak volna - és egészen bizonyosan nem 65 millió éven keresztül, vagyis amióta a közkeletű evolúciótan szerint a dinoszauruszok kihaltak.
• A föld mágneses tere olyan gyorsan gyengül, hogy nem lehet több 10 000 évesnél. A gyors átfordulások az özönvíz közben és az ingadozások röviddel az özönvíz után azt eredményezték, hogy a térerősség még ennél is gyorsabban csökkent.
• A radioaktív bomlás héliumot bocsát a légkörbe, de ennek csak kis része illan el a légkörből. A hélium összmennyisége a légkörben csupán a várt érték kétezred része, ha abból indulunk ki, hogy a légkör valóban több milliárd éves. Ez a hélium eredetileg kőzetekből származik. A hélium viszonylag gyorsan felszabadul, de egyes kőzetekben még mindig annyi van belőle, hogy nyilvánvalóan nem volt elég ideje, hogy elillanjon - ami nem valószínű, ha a kőzet több milliárd éves.
• A szupernovák nagy tömegű csillagok felrobbanásai. A robbanás olyan fényes, hogy rövid időre az egész galaxist túlragyogja. A szupernóva maradványainak (SNR-ek) a fizikai számítások szerint több százezer évig kellene tágulniuk. De a mi galaxisunkban, a Tejútrendszerben és szatellit-galaxisaiban, a Magellán-felhőkben, nincsenek nagyon öreg, kiterjedt (3-as fázisú) SNR-ek, és csak néhány középkorú (1-es fázisú) van. Pontosan ezt várjuk a "fiatal" galaxisok esetén, amelyek még nem elég rég óta léteznek ahhoz, hogy kiterjedt robbanásokat lehessen megfigyelni bennük.
• A hold évente 4 cm-es sebességgel távolodik a földtől, és a múltban ez a sebesség még nagyobb volt. Még ha a hold a földből vált is volna ki, mint annak korábbi alkotórésze, csak 1,37 milliárd évre lett volna szüksége, hogy elérje jelenlegi távolságát a földtől. Ebből nem a hold tényleges, hanem maximális kora adódik. Az evolúcióelmélet számára ez túl kevés, hiszen azt állítja, hogy a hold 4,6 milliárd éves. Ez ráadásul sokkal kevesebb, mint a holdkőzetek radiometriás "kora".
• A só sokkal gyorsabban jut az óceánokba, mint amilyen sebességgel elillan belőlük. A tenger sótartalma közel sem olyan magas, mintha a só feldúsulása több millió éve tartana. Még ha nagyvonalú engedményeket teszünk is az evolúcióelmélet képviselőinek, az óceánok kora akkor sem lehet több mint 62 millió év. Ez sokkal kevesebb, mint az evolúcióelméletből adódó több milliárd év. Ebben az esetben is a maximális és nem a tényleges korról van szó.
A sok "élő kövület" létezése szintén megkérdőjelezi az állítólag több százmillió éves "földtörténetet". Így például a tengeri csillagok, medúzák, fésűskagylók, vénuszkagylók és csigák kövületeinek korát az evolúciótan képviselői 530 millió évre becsülik, ezek mégis pontosan olyanok, mint a ma élő példányok!
Egy közvetlen bizonyíték, hogy Isten rendkívül gyorsan teremthette a világot?
Elárvult sugárzási udvarok: Az elbomlott radioaktív részecskék a szilárd kőzetben gömb alakú károsodott zónákat hoznak létre a környező kristálystruktúrában. Már kis mennyiségű radioaktív elem is (pl. urán-238) egy elszíneződött tartományt hagy hátra, amelynek az urán-238-tól az ólom-206-ig a bomlási sor minden elemére meghatározott, jellemző sugara van. Ha mikroszkóppal megvizsgáljuk e gömb alakú tartományok keresztmetszetét, gyűrűknek látszanak, amelyeket sugárzási udvaroknak (vagy radioudvaroknak) neveznek. Dr. Robert Gentry évekig vizsgálta a sugárzási udvarokat, és eredményeit vezető tudományos folyóiratokban közölte.
Némelyik bomlási terméknek - pl. a polónium-izotópoknak - nagyon rövid a felezési ideje (nagyon gyorsan elbomlanak). Például a 218Po felezési ideje csupán 3 perc. Különös módon gyakran találnak kristályokba beágyazódott gyűrűket, amelyek polónium bomlása révén keletkeztek, de az anyaurán sugárzási udvarai nélkül. A polóniumnak be kell jutni a kőzetbe, mielőtt az megszilárdul, de nem keletkezhetett uránból a szilárd kőzetben. Különben találnánk egy urán-sugárzási udvart is. A polóniumot vagy Isten teremtette (kezdettől fogva, és így nem uránból keletkezett), vagy a múltban radikálisan megváltoztak a bomlási sebességek.
Gentry részletesen foglalkozott tanulmányának minden kritikájával. Márpedig sok kritika érte, hiszen az elárvult sugárzási udvarok múltbeli állapotokról tanúskodnak - vagy a teremtés alatti vagy későbbi, netán az özönvíz alatti állapotokról -, amelyek nem illenek bele a múlt uniformista szemléletmódjába, ami a radiometriás kormeghatározás alapja. Bármelyik folyamat felelős is a sugárzási udvarokért, könnyen lehet, hogy ez a kulcsa a radiometriás kormeghatározásnak.