2. A tudomány módszerei és a tudományos megismerés kritériumai

Térjünk rá most a megismerhető valóság tudományos kutatás által feltárható szeletére, és nézzük meg a tudományos megismerés kritériumait.

Figyelemreméltó véleményt képvisel Albert Einstein (1879- 1955), minden idők egyik legnagyobb fizikusa. Szerinte a fogalmak önkényes kitalálások, és egy elmélet axiómái vagy alaptörvényei: feltételezések, amelyek tapasztalatok vagy megfigyelések alapján nem vezethetők le, vagy induktív úton nem tárhatók fel. Egyébként pedig egy elméletnek olyannak kell lennie, hogy kísérletileg ellenőrizhető tételeket lehessen belőle levezetni, és ebben rejlik az értéke.

A természettudomány nem szilárd igazságok összessége, hanem egy önmagát folyamatosan fejlesztő kísérlet arra, hogy a minket körülvevő valóságot leírjuk.

A tudomány egész története arra tanít, hogy a ma tudományos eredményei a holnap tévedései lehetnek, a tudomány ezért kénytelen folyamatosan önmagát korrigálni.

Elég ha csak arra gondolunk, hogyan változott a tudományos világ véleménye 5 dologról: a térről, az időről, az anyagról, az energiáról és a törvényekről.

A mechanisztikus materializmus korában azt tartották:

• - a tér minden irányban végtelen;
  
• - az idő mindkét irányban végtelen;
  
• - az anyag vég nélkül osztható;
  
• - az energia vég nélkül osztható;
  
• - a természettörvények determinisztikusak, nagyszerűen leírhatók zárt képletekkel.
  

Ez a mechanisztikus szemlélet a XIX. sz. végén csúcsosodott ki jól megférve Darwin tanaival.

A XX. század. természettudománya teljesen felborította ezt a szemléletmódot. A tudomány mai állása szerint:

• - a tér se nem végtelen, se nem olyan, mint egy tartály, Világegyetmünk véges;
  
• - az idő ugyancsak nem végtelen, a világnak volt kezdete;
  
• - az anyag sem vég nélkül osztható, elemi részecskékből áll, és az elemi részecskékről csak azt tudjuk biztosan, hogy nem elemiek;
  
• - az energia ugyancsak nem vég nélkül osztható, energiakvantumokban adódik át;
  
• - a természettörvények sztohasztikusak, statisztikusan érvényesülnek, de kifelé markánsak, határozottnak mutatkoznak.
  

Egy kis kitérő erejéig hadd osszak meg pár gondolatot a világ bibliai alapokon álló magyarázatával kapcsolatban.

Először is: a Biblia nem szorul korrekcióra, Isten nem közöl az emberrel tévedéseket, különösen nem szándékosan félrevezető állításokat. Ha ellentmondást találunk a tudományos eredmények és a Biblia kapcsolódó szövege között, akkor minden bizonnyal rosszul értelmezzük a szöveget, vagy egyszerűen nem értjük a szöveg tényleges tartalmát. A bibliai hit alapján álló természettudósnak nem kell kutatási eredményeit állandóan helyesbítenie. A materialista természettudomány, jóllehet betekintést adhat a világ lényegébe, de csak a Biblia adja meg arról a szükséges átfogó képet. Mint Heisenberg (1901-1976) mondotta találóan: "A természettudomány poharából az első korty ateistává tesz, a pohár alján azonban ott vár Isten."

A teremtett világ alázatos megfigyelése Isten felismeréséhez vezet.

"Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk." (Zsolt. 19,2-5).

"Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik;" (Róma. 1,19-20).

A természettudósok nincsenek abban a helyzetben, hogy pusztán a természettudományokra támaszkodva a világ keletkezéséről érdemi felvilágosítást adjanak, hiszen a mindenkori természettudomány azokon az adottságokon és jelenségeken alapul, amelyeket Isten már, megteremtett.

"Az ember azért lett tudományosan gondolkodóvá, mert törvényt vélt felfedezni a természetben, és azért vélt törvényt felfedezni a természetben, mert hitt egy Törvényhozóban." (Sir Alfred North-Whitehead). Röviden: a világot teremtő Istenben való hit volt a modern tudomány bölcsője, amelyet a hitüket vállaló és nyíltan megvalló keresztény tudósok ringattak.

Vizsgáljuk most meg, hogy milyen módszerekkel dolgozik a tudomány. Ehhez viszont tisztáznunk kell, milyen tudományágról beszélünk. Ugyanis más módszereket használnak a természettudományok, más módszereket alkalmazhatnak a történeti tudományok, és megint mások szerepelnek pl. a jogtudomány eszköztárában.

A természettudományok és műszaki tudományok módszerei: a megfigyelés, a modellezés, a modellek kísérleti ellenőrzése, a modellekből előrejelzés levezetése, megismétlés, gyakorlati tapasztalatok levonása, az elmélet gyakorlatba való átültetése, mely utóbbiak elsősorban a műszaki tudományokkal szemben támasztott követelmény. A természettudomány tehát a megfigyelhető, modellezhető, reprodukálható, megismételhető, a praktikumba, az empíriába, a tapasztalatba, gyakorlatba visszacsatolható jelenségekkel foglalkozik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a természettudományoknál a tudományosság kritériumai: megfigyelhetőség, a modellezhetőség, a reprodukálhatóság, a megismételhetőség, tapasztalati úton, a gyakorlatban való ellenőrizhetőség. Tehát "ami nem figyelhető meg, az természettudományosan nem vizsgálható" - fogalmazza meg Poin Carre matematikus.

Ebből egyenesen következik, hogy a világ kezdetére vonatkozó bármilyen elméletet lehetetlen tudományosan bebizonyítani.

Ma világszerte a legtöbb oktatási intézményben, az általános iskoláktól az egyetemekig, azt tanítják, hogy az evolúció bebizonyított tudományos tény.

Azért van számtalan változata a modern evolúciós elméleteknek, mert az evolúció mechanizmusa - a Világegyetem evolúciójától a sejten belül lejátszódó folyamatok evolúciójáig - valójában ismeretlen. Hipotézisek, modellek, elméletek szép számban vannak, de egy hipotézist egy másik hipotézissel nem lehet bizonyítani.

Egy hipotézis csak akkor tekinthető tudományosnak, ha a tapasztalat által ellenőrizhető. Karl Popper, neves tudománytörténész nem is az igazolhatóságot, hanem a megcáfolhatóságotjavasolja kritériumként. "Egy empirikus tudományos rendszernek lehetővé kell tennie azt, hogy tapasztalatok alapján csődöt mondhasson."

És ami azt illeti, az utóbbi időben egyre nagyobb számban tűnnek fel a tudományos világban az evolúció cáfolatai. Az új tudományos eredmények ma egyre inkább a teremtett világ alternatíváját erősítik meg az önfejlődő, pusztán anyagi világ alternatívájával szemben. Erről a következőkben bővebben szólok.

A történelmi szemléletű tudományok esetén a fenti módszerek nem is értelmezhetőek, mivel a múltbeli eseményeket nem lehet megfigyelni, megismételni, tapasztalati úton ellenőrizni. A történeti tudományok egyszeri és megismételhetetlen, a múltban lezajlott, a jelenben nem megfigyelhető eseményeket vizsgálnak. A történeti jellegű tudományok művelőinek ezért egészen más módszereket kell alkalmaznunk, mint a természettudományok és technikai tudományok tudorainak. A történettudomány az a tudománytípus, ahol semmit sem lehet megfigyelni.

Először is fel kell tenni a kérdéseket: Volt-e szemtanú? Megbízható volt-e a szemtanú? A megbízható szemtanú leírta-e hiteles dokumentumban, amit látott, tapasztalt, megfigyelt? Vannak-e egybehangzó, egymást erősítő, szinergikus tanúvallomások? Majd meg kell nézni, hogy vannak-e segédtudományok, amelyek támogatják kívülről a történeti tudományt, pl.: archeológia, feltáró régészet, paleontológia, stb.

Had ejtsek itt néhány szót egy rendkívüli jelentőséggel bíró történetileg hiteles dokumentumról: a Bibliáról. A Biblia sok, manapság felkapott híreszteléssel ellentétben egy megbízható történeti forrás, és beszámol olyan dolgokról, amiket máshonnan nem igen tudhatunk meg.

A Biblia ~1600 év alatt született 40-42 szerző tollából, különböző irodalmi stílusokban, teljesen különböző műveltségű emberek által. Mégis az egész konzisztens, egy vezérfonalú, hivatkozásai, visszacsatolásai tökéletesek, nem ellentmondásos, vagy ellentmondásai feloldhatók. Mindez arra vall, hogy a háttérben egy konkrét személy állhat.

Akár az evolúciómodell, akár a teremtésmodell bármelyik változatáról van is szó, mindegyik esetben figyelembe kell venni, hogy minden "természettudományi alapú" történeti elmélkedés spekuláció, amelyet történeti dokumentumokkal nem lehet alátámasztani. A Biblia történettudományi dokumentum, amelynek megbízhatóságát lehet vitatni, hiszen a hitelesség kérdését eldönteni hivatott történeti és filológiai megközelítéseknek megvannak a maga korlátai. Ugyanakkor a Biblia egyetlen állítását sem lehet természettudományi alapokon kétségbe vonni, nem tartalmi, hanem módszertani okokból. Történeti kérdésekben ugyanis a spekuláció nem lehet a dokumentumokénál nagyobb bizonyító erejű.

Futólag megemlíteném itt még a jogtudományt is. A jogtudomány azért tudomány, mert soha nem épül fikcióra, hanem mindig tapasztalatra. Azok a jogi konstrukciók maradtak fenn, amelyek kiállták a tapasztalatnak próbáját.

Tudományosság szempontjából a következő összefoglaló megállapításokat fogalmazhatjuk meg az evolúcióval kapcsolatban:

1. Az evolúció kifejezés sokértelmű, ezért jelzővel vagy körülírással tisztázni kell a véleményalkotás előtt, melyik értelmezésről van szó.
2. A fajon belüli fajtákra vonatkozó mikro-evolúció tudományosan bizonyítottnak tekinthető, mégpedig azért, mert megfigyelhető jelenségekkel kapcsolatos, ezáltal hozzáférhető az induktív tudomány eszközei és módszerei számára.
3. Az általános értelemben vett, szűkítés nélküli evolúció nem tudományos tény, hanem axióma vagy posztulátum; olyan prekoncepció, amelynek elsődleges okai nem a tudományban, hanem filozófiai, ideológiai, sőt politikai megfontolásokban keresendők. Szokásos és jogos az evolúciót paradigmaként is tekinteni.
4. Az általános értelemben használt evolúcióra, mint axiómára (posztulátumra, paradigmára) épülő evolúcióelmélet nem tudományos elmélet, mégpedig azért nem, mert az evolúciót mint folyamatot (eseményt, jelenséget) nem lehet megfigyelni, és mint ilyet, megismételni, reprodukálni sem. A tágabb értelemben vett evolúció mechanizmusa ismeretlen, ezért a modellezési elképzeléseket a valódi folyamatba való visszacsatolás útján nem lehet ellenőrizni; azok megmaradnak a hipotézisek szintjén. Hiába hivatkoznánk az abdukció elvét felhasználva egy valószínűleg jobb, kielégítőbb hipotézisre: egyszeri és megismételhetetlen események természettudományosan nem vizsgálhatók, így igazságtartalmuk objektív okokból nem állapítható meg. (Megjegyzés: A megismételhetetlen jelenségekre a tudomány az abdukciót ajánlja elvi megközelítési módszerként. Az abdukció körülírva annyit jelent, mint következtetés a legjobb magyarázatra a szóba jöhető hipotézisek összehasonlításával.)
5. A (3) és (4) alapján az általános értelemben vett evolúció csak intelligens hitként jelölhető meg. Erre a hitre épül a világ kezdeteinek az a mindent átfogó, szubjektív filozófiája, amelyet az evolúciótan kifejezéssel jelölünk. Az evolúciótan egyfajta természettudományos vallás, amely ateista formájában a materialista világmagyarázat legfőbb alapja, és mint ilyen, a teremtéstan klasszikus alternatívája, egyben világmagyarázati ellenfele.

Egyre több tudós jut arra a következtetésre, hogy a darwini elmélet valójában nem természettudományos megfontolásokon, hanem a materializmus iránti előzetes filozófiai elkötelezettségen alapszik.

Levonható az a következtetés, hogy a tudomány filozófiai szempontból nem semleges, hanem általában egy paradigma keretén belül művelik. A tudományos paradigma olyan feltevések és elméletek összessége, amelyekben a tudományos közvélemény túlnyomó többsége egyetért. Vegyük észre, hogy a paradigmákat nagymértékben befolyásolják világnézeti megfontolások.

Ha a tudomány dogmáiról beszélünk, olyan tételekre gondolunk, amelyek anélkül élveznek támogatást, jelentős elfogadottságot valamely tudományterületen, hogy kielégítenék az adott szakterület tudományossági kritériumait.

A legáltalánosabb - a tudomány egész területét érintő - dogma, mint Charles Thaxton, a neves kémiaprofesszor rámutat, az, hogy a tudományon belül minden a materializmusra korlátozódik, holott ezt semmi nem indokolja. Ez hiba, mert a tudományosság kritériumai semmi olyat nem tartalmaznak, hogy eleve ki kellene zárnunk természetfeletti tényezőket. Például az evolúcióelmélet forrásánál nem a tudomány belső fejlődéséből fakadó tények, hanem egy ideológiai posztulátum, a materializmus állt.

Az evolúció és a teremtés olyan intelligens hiten alapuló paradigmák, amelyeket tudományosan nem lehet bebizonyítani, és minden nyitott gondolkozású ember számára adott a döntés lehetősége, hogy melyik paradigmára építi tudományos világnézetét vagy akár teljes világmagyarázatát. Teljesen téves tehát az a közhelyszerű gyakorisággal hangoztatott állítás, amely szerint az evolúció tudományos, a teremtés pedig vallásos magyarázattal szolgál a világ kezdeteire.

Vagy evolúció által, vagy teremtés által, de az élettelenből valahogyan az élő létrejött. Intelligens hiten alapul mindkét megközelítés. Egyiket sem tudjuk bebizonyítani. Axiómaként, bizonyítás nélkül el kell fogadnunk. Az egyik a bibliai hit alapján álló modell, a másik az ateista evolúció, a fejlődéstan alapján álló modell. Mindkettőre fel lehet építeni egy gondolati építménysorozatot, ami eljön egészen a jelenbe, és a jelenben már lehet használni a tudomány fegyvereit, és meg lehet nézni, hogy vajon a makacs tények, amikkel szembe tudunk nézni, azok melyik elméletet támogatják jobban vagy kevésbé, melyiket valószínűsítik a tények jobban vagy kevésbé. El kell tehát jönnünk a jelenbe, hogy használni tudjuk a természettudomány eredményeit, mert a jelenben meg tudunk figyelni dolgokat, a múltban nem.

<<  Előző     Következő  >>