6. Miről vallanak a kövületek?

• Elégtelen tárgyi bizonyítékok
  
• Neo-darwinizmus: kísérletek az evolúcióelmélet megmentésére
  
• Az Özönvíz bizonyítékai a kőzetekben és kövületekben
  
• Majomemberek?
  
• Kortársaink a dinoszauruszok?
  
• Kövületek, amelyek "kilógnak a sorból"
  

Elégtelen tárgyi bizonyítékok

Az evolúciótan híveinek ma, éppen úgy, mint Darwin idejében, elsősorban két alapvető kérdésre kell válaszolniuk, amely W. J. Ouweneel kiváló holland biológus megfogalmazásában a következőképpen hangzik:

(1) Bizonyítják-e a földrétegek és az ősmaradványok, hogy a múltban alacsonyabb rendű szervezetekből magasabb rendű szervezetek fejlődtek ki?

(2) Mai állapotában bizonyítja-e a természet, hogy ma is létezik ilyesféle evolúció, és vannak-e arra bizonyítékok, hogy ez a fejlődési folyamat hogyan játszódott le?

A kövületi tényadatok azt tárják szem elé, hogy az élet hirtelen jelent meg - az evolucionista geológia szerint az ún. kambrium - periódusban, kb. 600 millió évvel ezelőtt - óriási különbözőségben, komplexitásban és sokaságban, bármiféle olyan elődök nélkül, amelyekből kifejlődhetett volna. Az organikus evolúció fokozatosságára tehát nincs tárgyi bizonyíték. Ellenkezőleg: a legrégibbnek feltételezett kőzetekben talált sok növényi és állati kövület, mikor összehasonlították őket élő hasonmásaikkal, azokkal megdöbbentő mértékű egyezést mutatott. Az evolúció feltételezett több százmillió éves folyamata ellenére a jelenlegi mészhéjú páncélos állat, a Lingula, továbbá a tengeri csillag, a svábbogár, a baktériumok és így tovább, nem különböznek távoli elődeiktől, amelyek állítólag rendre 500, 500, 250 és 600 millió évvel ezelőtt éltek az előző felsorolás szerint.

A fajok állandósága nagymértékben nyugtalanította Darwint, aki kénytelen volt elismerni, hogy elméletének leggyengébb pontját éppen a kövületi tényanyag szegényes volta jelenti.

A kövületi tényanyag - az evolucionisták legnagyobb elégedetlenségére és zavarodottságára - ugyanakkor erőteljesen támogatja a fajuk szerint (klasszikus bibliai kifejezéssel élve: nemük szerint) való teremtés elvét. Egy adott fajon belül ugyan roppant változatos fajtavariációk lehetségesek, pl. 200 felett van a kutyafajták száma és a galagonyának mintegy 1500 variációja állítható elő természetes úton (ezt szokás mikro-evolúciónak, horizontális variációknak nevezni), de egy adott fajhoz tartozó élő szervezetnek egy teljesen új organizmussá történő vertikális transzformációja (amelyet néha makro-evolúcíónak neveznek) sohasem fordul elő.

A kövületi tényanyag azzal méri a legsúlyosabb csapást az evolúcióelméletre, hogy az ún. átmeneti formák teljes hiányáról tanúskodik. A kövületi anyag ma már olyan teljes, hogy az átmeneti sorozatok hiánya nem magyarázható meg az anyag hiányával. A hiányok valósak, azokat sohasem lehet betölteni.

Neo-darwinizmus: kísérletek az evolúcióelmélet megmentésére

Az átmeneti formák hiányának megmagyarázására a paleontológus Gould és Eldridge 1977 -ben új elméletet javasolt, amely punktuációs ekvilibrium ("megszakításos egyensúlyi állapot") néven vált evolucionista szakmai körökben ismertté. Az elmélet feltételezi, hogy a fajok megérzik "ekvilibriumukat" (azaz mintegy változatlan, tartós biológiai és ökológiai egyensúlyban hosszabb ideig fennmaradnak), azonban időről időre bekövetkezik egy "punktuáció" (nagy fejlődési ugrás, átmenet a másik fajba). Nem nehéz észrevenni, hogy ez a pusztán spekulatív, minden tudományos alapot nélkülöző elképzelés szinte homlokegyenest annak az ellenkezője, amit az evolucionisták hosszú évtizedeken át elfogadtak. Nyilvánvalóan annak a kényszerhelyzetnek nem túl meggyőző terméke, hogy a klasszikus evolúciótan hiányosságait mégse kelljen a teremtés hívei előtt széttárt kezekkel beismerni.

Ha a Mózes 1. könyvének a teremtésről szóló beszámolója felel meg a tényeknek, akkor azt várjuk, hogy a kövületekben az életformák egymásba való átalakulásának semmilyen jelét nem találjuk meg, és arra számítunk, hogy a fajok átmeneti kapcsolatok nélkül, hirtelen jelentek meg. És valóban, az átmeneti formák a főbb csoportok vagy rendek között teljesen hiányoznak. Az evolucionisták továbbra is bíznak abban, hogy az átmeneti formák hiányzó láncszemei előbb vagy utóbb előkerülnek. A. Lunn az ilyen hitről a következő humoros utánzatot írta: "A hit a reménylett kövületek valósága, a nem látott láncszemekről való meggyőződés."

A kövületek igazolják, hogy a fajok között nincsenek valódi átmeneti formák; mind a már kihalt fajok fosszíliái, mind a ma is élő fajok kövületei egyaránt a fajok nagymértékű stabilitását erősítik meg. És ez a teremtési modell előrejelzésével, várakozásával egyezik meg.

Az Özönvíz bizonyítékai a kőzetekben és kövületekben

Számtalan bizonyíték van arra, hogy sok kőzetréteg nagyon gyorsan rakódott le, egyik a másik után. Úgy tűnik, hogy nem szükséges hosszú korszakokat feltételezni közöttük. A talált állatnyomok, homokban húzódó barázdák, sőt esőcseppnyomok azt bizonyítják, hogy ezek a struktúrák gyorsan beágyazódtak, ami fennmaradásukat biztosította. A többréteges (több rétegen keresztülhatoló) kövületek a rétegek rendkívül gyors lerakódásáról tanúskodnak. További bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a rétegek gyors egymásutánban rakódtak le: az erózió csaknem teljes hiánya a kőzetrétegekben illetve között, megkövült humusz hiánya a kőzetrétegekben (aminek pedig a hosszabb időhézagoknál jelen kellene lennie). A hatalmas kiterjedésű üledékes rétegek roppant mértékű deformációja a törés vagy olvadás minden jele nélkül szintén azt mutatja, hogy ezeknek a rétegeknek még puháknak kellett lenniük, amikor meggörbültek. A homokkőből álló gátak (falak) és csövek (hengerek), amelyek ugyanazzal az anyaggal több alsóbb réteget kötnek össze, azt mutatják, hogy az alsó rétegeknek is puháknak kellett lenniük, és sok vizet kellett tartalmazniuk. Az, hogy a homokkő a repedéseken keresztül felfelé préselődhetett, és így kialakíthatta a "klasztikus" gátakat és csöveket, megint csak a rétegek gyors lerakódását bizonyítja.

Az, hogy sok geológiai struktúra és kőzettípus világszerte elterjedt, szintén egy globális áradással hozható összefüggésbe. A Morrison-formáció egy üledékes kőzetekből álló réteg, amely Texastól Kanadáig húzódik, és így egyértelműen megmutatja, mekkora tévedés abban a még mindig népszerű gondolatban hinni, miszerint "a jelen a múlt kulcsa". Ma nem működnek olyan folyamatok a földön, amelyek által üledékes rétegek ilyen nagy területen rakódhatnának le. Valójában a múlt megértésének a kulcsa Istennek a múltra vonatkozó kinyilatkoztatása.

Az üledékhiányok (egyértelmű megszakítások a lerakódott rétegsorban, a rétegek eltérő ferdesége stb.) korlátozott földrajzi kiterjedése is bizonyítja, hogy a világméretű özönvíz történelmi esemény volt. És még sok további bizonyíték van erre az áradásra.

A problémát nem a hiányzó bizonyítékok jelentik, hanem azoknak az embereknek az előítéletei, akik ezekkel a bizonyítékokkal foglalkoznak. Egy geológus tanúsította, hogy sohasem látott semmilyen bizonyítékot az özönvízre - míg végül mint keresztény a Biblia által meg nem győződött róla, hogy az özönvíz egy világméretű katasztrófa volt. Most már mindenütt látja a bizonyítékokat. Ez egy újabb eset, amiről el lehet mondani: "Nem láttam volna, ha nem hittem volna benne!" A Biblia olyan emberekről beszél, akik gondolkodásukban romlottak, mert hátat fordítottak Istennek (Róma 1,18), és olyanokról, akiknek értelmük annyira vak, hogy még a nyilvánvaló dolgokat sem látják (Cselekedetek 28,25-27).

A tudományos kreacionizmus elveit, modelljeit és módszereit elfogadó geológus és paleontológus szakemberek azt állítják, hogy a kövületi leletek valóságos, megfigyelt tényei erőteljesen ellentmondanak az evolúciónak, és a bibliai teremtés elmélet és katasztrófaelmélet mellett szólnak. A kreacionisták geológiai időskálája ugyan számos problémát felvet, amelyet az evolucionista szakemberek jogosan kritizálnak, mégis meg kell állapítani, hogy a kreacionista érvelés számos tekintetben nagyon meggyőző, de legalábbis elgondolkoztató.

A fejlett és egymástól élesen megkülönböztethető életformák hirtelen megjelenése evolúciós elődök nélkül, a fajok állandósága az idők során, és az átmeneti formák teljes hiánya a kövületi maradványokban erőteljesen bizonyságot tesznek a bibliai teremtéselmélet mellett. Hasonlóképpen a kövületképződés olyan különleges bizonyítékai, mint az élőlények tömeges pusztulása útján létrejött fosszilis temetők, konzerválódott gyapjas mamuttetemek, megkövesedett fatörzsek, polisztrátikus fák (olyan megkövesedett fák amelyek több kőzetrétegen keresztül átnyúlnak, gyakran 6 m-t is meghaladó hosszon, bizonyos esetekben évmilliókra becsült evolúciós időszakot áthidalva), fosszilizálódott biológiai szövetek egyaránt egy felfoghatatlan méretű, hirtelen bekövetkezett és az egész világra kiterjedő vízkatasztrófa munkáját jelzik - a kreacionisták szerint mindezek egyértelműen a bibliai Özönvíz következményei. Mindaddig, amíg ezekre a különleges kövületi leletekre a tradicionális geológia nem szolgáltat az eddigieknél meggyőzőbb bizonyítékokat, a kreacionisták által javasolt magyarázatot az abdukció elve alapján versenyképes alternatívának kell tartanunk. Ezért egyáltalán nem meglepő az a tény, hogy számos keresztény tudós a kövületi leletek által szolgáltatott és az előzőekben felsorolt bizonyítékokat a bibliai teremtési beszámoló és az Özönvíz melletti erős támogatásnak tekinti, és egyidejűleg nyomatékosan elutasítja az evolúciót, valamint az aktualitás (uniformitás) elvének túlzott általánosítására irányuló törekvéseket a geológiában és a paleontológiában.

Majomemberek?

Valóban létezik bizonyíték arra, hogy az emberek és a majmok közös ősöktől származnak? Sokan meg vannak róla győződve, hogy az ember családfáját mára valósághűen és csaknem teljesen rekonstruálták. Hallottak azokról a leletekről, amelyek a "hiányzó láncszemeket" (missing links) képezik, és ezeket az emberi evolúció tudományos bizonyítékainak tekintik. Sajnos azonban meg kell állapítani: Eddig az ember egyetlen elődjét sem dokumentálták meggyőző módon. Ma is keresik a "hiányzó láncszemeket". Az alábbiakban összefoglaljuk azokat a tényeket, amelyek a legismertebb kövületekre vonatkoznak:

"Egykori" majomemberek:

Az alábbiakban felsoroljuk azokat a fosszilis leleteket, amelyeket régebben a majom és az ember közötti átmeneti formáknak tekintettek, ma már azonban az evolúciótan képviselői is elvetik őket:

• Homo sapiens neanderthalensis (neandervölgyi ember): 150 évvel ezelőtt rekonstruálták a neandervölgyi embert hajlott testtartásban, ahogy az egy "majomemberhez" illik. Ma már sokan elismerik, hogy a hajlott testtartás betegségekre (pl. angolkór) vezethető vissza, és hogy a neandervölgyiek tökéletes emberek voltak, akik beszélni tudtak, és gyakorolták a művészeteket és a vallást.

• Ramapithecus: Egykor úgy írták le, mint az ember távoli ősét. Ma már csupán az orángután egy kihalt alfajának tartják.

• Eoanthropus (piltdowni ember): Egy hamisított példány, amelyet egy emberi koponyából és egy orángután állkapcsából állítottak össze. 40 éven keresztül széles körben publikálták mint hiányzó láncszemet, holott még hamisítványnak is hitvány volt.

• Hesperopithecus (nebraskai ember): Egy disznófajta egyetlen fogán alapult, amely ma már csak Paraguayban él.

• Pithecanthropus (jávai ember): Ma már embernek tekintik, és Homo erectus néven ismert (lásd lent).

• Australopithecus africanus: Korábban mint hiányzó láncszemet propagálták. Nagyon majomszerű; az evolucionisták már nem tekintik átmeneti formának.

• Sinanthropus (pekingi ember): Később átminősítették emberré, és ma Homo erectus néven ismert (lásd lent).

A jelenleg divatos majomemberek:

Az ember evolúciós családfáját, amely az embert állítólag visszavezeti egy csimpánzszerű lényre, manapság az alábbi "majomemberek" képviselik:

• Australopithecus: E nem különböző fajait átmenetileg az ember elődjeinek tekintették. Ezek közül egy maradt, az Australopithecus afarensis, amely a "Lucy" névre elkeresztelt kövületről vált híressé. A belsőfül, a koponya és a csontok részletes vizsgálatai azonban azt mutatják, hogy Lucy és fajtársai nem félemberi átmeneti formák. Például valószínűleg másképpen mozogtak, mint a legtöbb majom, járásuk mégsem emberszerű volt. Az Australopithecus afarensis nagyon hasonlít a törpecsimpánzra vagy bonobóra.

• Homo habilis: A legtöbb antropológus egyre inkább egyetért abban, hogy itt egy nem értékelhető (angolul "junk") kategóriáról van szó. Valójában különböző más fajok darabjait és részeit foglalja magában, mint például az Australopithecusét és a Homo erectusét. Ezért ez a faj egy "érvénytelen taxon". Ilyen lény sohasem élt a földön. Valaha a Homo habilist a majmok és az emberek közötti "egyértelmű láncszemnek" tekintették, de ez az állítás többé nem tartható fenn. • Homo erectus: Világszerte sok maradványát találták meg ennek a fajnak. Ide sorolják ma már a jávai embert (Pithecanthropus) és a pekingi embert (Sinanthropus) is, amelyeket korábban "hiányzó láncszemeknek" tekintettek. Koponyájuknak - akárcsak a neandervölgyi emberének - kiálló szem fölötti dudorai voltak, testfelépítésük a mai emberéhez hasonlított, csak egy kicsit robusztusabb volt. Agytérfogata a mai emberek agytérfogatának tartományában mozgott, és a középfül vizsgálatai azt mutatták, hogy a Homo erectus ugyanúgy felegyenesedve járt, mint mi. Mind a morfológiai, mind az ezzel kapcsolatos régészeti és kulturális leletek azt mutatták, hogy a Homo erectus tökéletes ember volt. Egyes evolucionisták ma már egyetértenek abban, hogy a Homo erectus teljesen emberi lény, és át kellene sorolni a Homo sapienshez.

Nincsenek egyértelmű fosszilis bizonyítékok arra nézve, hogy az ember a majomtól származik. A láncszemek még mindig hiányoznak, minthogy sohasem léteztek. A Biblia egyértelműen kijelenti: "Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé" (1Mózes 2,7). A kihalt "majomemberek" történetének vizsgálatakor minden állítást szkeptikusan kell kezelni.

Kortársaink a dinoszauruszok?

Sok utalás van arra, hogy a dinoszauruszok körülbelül ugyanabban az időben éltek, mint az emberek, és nem 65 millió évvel korábban, amint azt az evolúciótan képviselői feltételezik:

• A "sárkányként" ismert élőlényekről szóló sok történelmi beszámoló esetén olyan lények pontos leírásáról van szó, amelyeket ma dinoszauruszoknak nevezünk, mint például a Triceratops, Stegosaurus, Tyrannosaurus és az Ankylosaurus. A Bibliában szereplő behemót leírása (Jób 40) nagyon emlékeztet az óriásgyíkokra, mint az Apatosaurus vagy a Brachiosaurus.

• Léteznek nem fosszilizálódott ("nem megkövült") dinoszaurusz-csontok. Hogyan lehetnek ezek a csontok 65 millió évesek vagy még régebbiek, ha némelyikük még vérsejteket is tartalmaz? Már az is meghaladja a képzelőerőnket, hogy néhány ezer évesek.

• A dinoszaurusz-kövületeket hordozó kőzetek, mint például a Morrisonformáció Észak-Amerikában, gyakran nagyon kevés növényi anyagot tartalmaznak. Ez további utalás arra, hogy a rétegek nem képviselnek földtörténeti korszakokat. Ha a rétegek a dinoszauruszok egy-egy korszakát képviselik, akkor felmerül a kérdés: Mivel táplálkoztak tulajdonképpen az ősgyíkok? Egy nagy Apatosaurusnak naponta több mint három tonna növényi táplálékra lenne szüksége, de e dinoszauruszokat tartalmazó rétegek némelyikében nyoma sincs nagyobb vegetációnak. Röviden: Eltemetett dinoszauruszokat látunk, és nem eltemetett élettársulásokat vagy a "dinoszauruszok korszakait".

• Egymás mellett találtak megkövült dinoszaurusz és emberi lábnyomokat. Az egyik ilyen legtöbbet emlegetett, és hatalmas médiaérdeklődést is kiváltott lelet együttes a Paluxy-folyóban talált dinoszaurusz és emberi lábnyomok. A folyó Texas államban található. Hossza 47 kilométer és az Erath megyei Bluff Dale-től egészen a Somervell megyei Glen Rose-ig húzódik. A lelet együttesre is Glen Rose mellett találtak rá a helyiek 1930-ban. Azóta hatalmas az érdeklődés a folyó körül. Mitől is olyan érdekes ez a folyóvölgy? Azért, mert itt találtak elsőként emberi és dinoszaurusz lábnyomokat egy helyen, egymás mellett. Azóta a világ számos pontján azonosítottak hasonló leleteket (Mexikóban, Kínában). Érdekes a lábnyomokban, hogy úgy tűnik, mintha az ember követte volna a dinókat, azaz vadászott rájuk. Vannak olyan lenyomatok, amelyekben az emberi lábnyom a dinoszaurusz lábnyomban van benne. Megjegyzem, sokan hamisítványoknak vagy csak véletlen erózió munkájának tekintik eme leleteket.

Kép: Paluxy folyó völgye

E témában egy érdekes prezentációt találsz az alábbi linkre kattintva: https://www.slideshare.net/curcubetg/dinoszauruszok-s-emberek

<< Előző  Következő >>